Fura mappát találtam, hatalmas. Több ezer fotó a vaterán eladott bélyegeimről, már nem is emlékszem rájuk, de talán ha lenne egy kis időm, akkor érdemes lenne újra nyitni azt a boltocskámat is, bélyegem van elég. :)))
Érdekes forma az ember, amit mindig nagy pénzért vittek el, azok a kínai bélyegek voltak, különös tekintettel a japán összevisszaságra. Aztán rengeteg volt a licit az izraeli bélyegekre, meg a náci németekre... :)))
Zűrös ez a hét, a hétvége nyúlfarknyinak tűnt... Na mindegy. Majd lesz péntek is. :)))
A koronavírus-ügy kezd komolyodni, paráznak az emberek, egyre többen járnak maszkban, az Ázsia Center előtt ma alig parkolt autó, pedig mindig tele szokott lenni a parkoló. A Mester utcában egy vegyes diszkont ajtaján felirat: Az üzletben vietnámiak dolgoznak. És egyre több a hasonló felirat. :(
Ha a kínai gazdaság megrogyik, akkor az végigzeng majd a világon, ennek kis részben lesznek haszonélvezői, de a többségnek... Hát! :(((
Én most nagyon örülök annak az iszonyú mennyiségű üveggyöngynek, kő cuccnak, szereléknek, amit tíz éve folyamatosan lapátolok haza. Van olyan, ami már most a tízszeresét éri. :))) Az első ládikámat 186.- forintos dollárárfolyamon rendeltem. :)))
Spar. Sorban álltam a pénztárnál, beszélgetés... Két öregasszony!
- Csak egy kis üdítőt viszek, jönnek a fiamék, neki vettem egy kis vodkát is. A kínainál olcsóbb lenne, de oda én most jó ideig be nem megyek! :O
Még egy anno-napló! Kedves emlék... :))))
2009-ben már tudtunk édesapu betegségéről, állandóan mindent elfelejtett, de a napi rutin működött, vigyáztak is rá. Szóval még élhető volt a kór, de sűrűbben kellett hazajárnom, és ő nagyon jól tudta, hogyan tud a végletekig felhúzni a tréfáival...
Naplórészlet:
Aztán még egy kicsit Baja. Édesaput persze nem találtuk otthon, hoooogyisne! Hamar ráleltünk, a B. sörözőben iszogatta a kisfröccsét.
Idézem!
Fél órai vita után végre beszállt a kocsiba motyogva, miszerint ilyen randa, erőszakos némbert! Gábor el ne vedd, el ne vedd! Ez rosszabb mint az anyja vóóót! Asztahéccencségit!
Otthon is motyog, nyitja az ajtót. Bent hűvös, rend, tiszta ágynemű, felporszívózva, még por sincs... Diadalmasan mosolyog, megmondtam én neked édes lányom, hogy rend van! De te erőszakoskodsz! A magad háza táján sepregess! De teeee a nagy eszeddel mindent jobban tudsz! Menjünk ebédelni!
(Döcögve nevet, a tréfa sikerült megint!)
A nyakába csimpaszkodom, szereti... Közben kijönnek a nagynénémék, nagy üdvözlés, gyertek be! Apud nagyon várt ám! Két napig mosott, sepert, porszívózott, súrolt, nem győzte mondani... jön a Klári!
Istenem, hányszor eljátszotta ezt... :)))
Bulvár nulla, úgyhogy mára ennyi, bár már holnap este lenne... :(((