A hír reggel érkezett, már elfelejtett hang hozta, a gyomromba vájt… Gondolatokat gerjesztett, emlékeket, kételyeket. Nagyon rossz nap volt!
Megírni persze nem lehet, nem is illendő. Jót, vagy semmit…
A Gábor azonnal idejött, Gábormamával is beszélgettem hosszan-hosszan, Horrorkával szintén, úgyhogy így estére könnyebb lett, elfogadhatóbb. Azt hiszem ez az, ami igazából megfizethetetlen kincs. Hogy az ember körül vannak olyanok, akik értik, tudják, ismerik a jelent, a múltat, az okokat és okozatokat, és megerősítenek.
Az élet pedig megy tovább.
Rossz hír még, hogy A. megint beteg, úgy látom nem lehet ezt az omikront kikerülni sehogy se.
A fél világ köhög, prüszköl, járványkezelés gyakorlatilag már nincs is, a nyomtatványboltban tábla… Köszönik, ha NEM veszel maszkot! :O
Azt hiszem a nap befejezése egy forró levendulás fürdő, és némi Chinmoy-zene lesz.
Rossz idők jönnek megint.
Túl kell élni színekkel, fantáziával, emlékekkel, alkotással, ölelésekkel, könyvvel, filmmel, zenével.