Elkészült a tíz pár fülbevaló, a feketét még nem fotóztam, mert el kell mennem kristályért… Projekt vége. Mondhatom, a munka minden percét élveztem, majd az utánrendeléseket fogom unni. :)))
Időközben egy nagyobb közös munkánk is jött, szóval nem unatkozunk! :))
A november meg mászik előre, továbbra is gyűlölöm, olyan érzésem van, mintha már két hónapja tartana, pedig még csak holnap lesz tizedike. :((
A járványhelyzet kezd megint súlyosnak mutatkozni, 100 fölött a halottak száma naponta, érdemi intézkedések nincsenek, már a karantént se veszi senki komolyan, simán elmennek az emberek dolgozni a „kis náthával”…
A buszokon kötelező a maszk, elvileg… Aha! Csak nem ellenőrzi senki. Szóval simán ráengedték a lakosságra ezt a borzasztóságot, izmoskodnak ezzel az oltási igazolvánnyal, aminek már semmi, de semmi értelme. :(
Nyunyóka néni meg teljesen eltűnt, minek is tájékoztatna… :O
Volt még ez a külhonból idetelepített nagyhatalmú kultúrcézár, ez a barnafogú Demeter Szilárd… Elképesztő! A magyar irodalom nyolcvan százalékát kukázná, a színházat gyűlöli, a magyar filmet lefikázza, hát hogy került ez az ember a székébe? Milyen elbénázott döntés volt ez már megint? :O
Az infláció elszabadulása… Na ez is szép kis drámának mutatja magát, mekkora sírás-rívás lesz a hiteleseknél, akik megveszik majd karácsonyra a plazmatévét, csúcstelefont, meg más egyéb életbevágó dolgokat. :)))
Hogy valami kedveset is meséljek, továbbra is folytatom a galéria gardróbjába behalmozott iszonyú mennyiségű könyv selejtezését. Minden hónapban lehozok 4-5 kötetet, beleolvasok… Van amit kiolvasok, és eldöntöm, hogy akarom-e újraolvasni még valaha.
Aztán amit nem teszek vissza, az megy a földszintre, a lift elé, az ablakülőkére… Mindet elviszi valaki. :))
Aztán az egyik könyvben találtam egy fotót, 23 éve készült, a huszonéves éves Gábor áll farmerdzsekiben, gyönyörű, göndör barna hajjal, mögötte a Niagara… Az unokatestvéreivel utazgattak Amerikában, nagy élmény volt nekik…
Még friss volt a kapcsolatunk, gondoltam elmegy, elfelejtjük ezt a kis hülyeséget, minek nekem egy ilyen alkalmi kapcsolat egy ilyen fiatal csikóval, ugye… Bármilyen helyes is, mi értelme lenne? :))))
Aztán hazajött, és minden kezdődött elölről… :)))
Most összehasonlítottam a fotót a mostani képeivel… A Gábor nem szereti ha fotózzák, de a céges fotókat nem úszta meg… Megdöbbentem! Ez kérem nem a niagarás fiúcska… Ki ez a „tisztes őszes halánték”, és mit csinált az én egykori barátommal? :O
Egyébként más érdekességeket is találok a könyvekben, egy régi bajai bárcajegyet a harmincas évekből, orosz nyelvű hadifogoly-kereső űrlapot, bélyegeket, amiket abban préseltem leáztatva… aztán elfelejtettem. Leltem még korabeli Horrorka-rajzot, anya szép ruhában, pálcikaemberként, sok szívecskével. :)))
És akkor most igyekszem pozitívan gondolkodni… Adventig már csak húsz nap! :))))
Imádom az adventet! :))
