Szomorú hét ez, Horrorkáéknál éppen csak meggyógyultak az út szélén talált kiscicák, erre most a Manó nevű macsek betegedett meg, műteni kellett tegnap, nagy volt az ijedtség. Nem szeretem, ha a gyerekem rosszul érzi magát a bőrében… És hát megszerettem azt a négylábút is, pedig olyan mintha az ördög macskája lenne, rosszcsont. Nagyon! :))))
A hétfőt már legyűrtem, és ma nagy öröm ért!
Egy vadiúj vevő jelentkezett, vett hat ékszert, érte is jött… Voltak fenntartásaim, régi reges ugyan az oldalon, de soha nem vásárolt még senkitől, az ilyen szerzetek általában olyan… khm… leskelkamuk szoktak lenni. Khm… Mint köztudott. :))))
De nem volt kamu, régi olvasóm, követőm, csak nem tudtam róla… Akadt témánk közös kismillió! Ugyanúgy imádja a köveket is mint én, hordja haza őket a világból, és mesélte, hogy a férje hozott neki az oroszoktól malachit láncot, de elszakadt… Vállalom? Persze… Miért pont malachit? :)))
Aszongya gyerekkori olvasmányélmény egy orosz gyerekregényből…
Na mondom! Csak nem A rézhegyek királynője… De! :))))
Erről a Puncsa/Thabita barátnőm jutott az eszembe, azzal is ugyanezt éltük meg, gyerekkori kedvenc könyv? Azt mondja kevesen ismerik, Talán Pista a címe… Futottam fel érte a galériára, sokszor elolvasom ma is… Micsoda véletlenek vannak! :))))
Szegény drága, drága Puncsa! :(((
Szóval kedd is letudva…
A hét poénja az elcsóreszolt, fel- és kifordított Alitalia-logó volt, nagyon óvatosan kellett innom a kávémat, amikor megnyitottam a hvg-cikk alatt a kommenteket. Egyes mémek így is majdnem fulladást okoztak… Natttyonröhögtem! :))))
Megint megjelent a TV-ben a legutálatosabb reklám, három éve ölnek vele… Hölgyeim! Szorít az idő! Borzasztó! Visítani tudnék tőle, az unalmas szöveg okán, a bézs-drapp színvilág okán… :O
Érdemes lenne tényleg nekilátni a reklámkritikus blognak, de sosincs rá időm… Mindegy!
Na és a nyereményjátékok a face-en… Kilóg a lóláb, mégis rászaladnak tömegek. Persze nem az én ügyem, és erre is van történetem.
Valamikor az ősidőkben valamelyik szupermarket játékot hirdetett, pénzt lehetett nyerni. Sorsjegyeket osztottak x forintnyi bevásárlás után, a sorsjegyek csupán egyetlen egyjegyű számot tartalmaztak, ezekből kellett összerakni pontosan 21 végösszeget.
Nem kell hozzá öt általános se, a 21 csak két páros és egy páratlan szám összege lehet, vagy három páratlan számé. Páratlan szám kell hozzá. És kész.
Ergo öntötték a páros számokat, az emberek meg gyűjtötték kilószám, ölték egymást a szemetesnél, illesztgették boldogan.
Próbáltam a házban elmagyarázni, teljesen felesleges, elég egy-egy darab, nem értették meg a lakónénik se…
És akkor kérem olyan nagy nyomás volt az akkor még papíralapú Expressz újságon, hogy külön rovatot indítottak! És az emberek fizettek a hirdetésért! Keresünk hármast, ötöst, hetest, kilencest… A pénzen osztozunk! És ment hosszú, hosszú hetekig, és tömegek nem jöttek rá hol lettek átvágva. :)))
Kérdeztem bajaitól, miért hirdetsz? Aszongya úgy tudja, Pesten csak páratlan számok vannak… Hát mondom… Nagyeszű! Ha ott sok a páratlan szám, akkor ahhoz nem kell a te párosod… Nézett rám, mint egy őrültre. Ez marhaság! :)))