Egyre nagyobb divat az eleve vicces, vagy házilag dekorált maszk, lassan én is nekilátok az enyémeknek. Bármennyire is hihetetlen, valamelyik este a buszmegállóban egy fiatal srácon hófehér, egész arcos halálfej maszkot láttam. Meghökkentő volt, kinéztem... És ott ült velem szemben a kaszás maga! :))) 

Sok érdekes nem történt, tegnap reggel a Gábor bevásárolt egy hétre, mindent kapott gond nélkül, karajt is, csirkét is, tisztítószereket... Mindent. :)))

Gyorsan teltek a napok, céges munkánk nem volt, de valami őrület okán még a Meskán is adtam el ékszert, pedig nem töltöttem fel újat. Privát megrendelés is akadt, franc se érti a nőket! :)))

Rengeteget telefonálunk keresztbe-kasul! Hallottad? Olvastad? Te képzeld! Most hallottam... :)))

Horrorka minden nap elmeséli a vele történteket, ahogy romlik a bezárt lakosság mentális állapota, úgy mutatkoznak meg a jelek.

Bemennek az üzletbe nők csak egy arcpakolásért, egy akciós rúzsért... Vagy csak nézelődni. Kell, muszáj, hogy embernek érezzék magukat. :O

A téren is látom, egyre furábbak, egyre érdekesebbek...

És persze a HÍREK! Hírfüggő lettem, próbálunk elemezni, esténként még a face-re is benézek, hogy lássam a véleményeket, a magánemberek gondjait. Mennyi sokan szorultak be kis gyerekekkel a panelba! Eladósodva, jövedelem nélkül, és nem tudják mi lesz... :O

Horrorsztorik, és gyönyörű történetek összefogásról, odaadásról, önzetlenségről. :)))

Szóval nem unatkozom. Rengeteg régi iratot kiselejteztem, új és új recepteket próbálok ki, jövő héten tejszínben pácolt csípős rántott csirke van beütemezve... :)))

Közben mosok, fertőtlenítek, felmosok, gyöngyöt fűzök, krimit olvasok, filmeket nézek a nap nagy részében fél füllel, átnézem a gyöngyös ládákat, mackókat mosok kézzel, rémesen tiltakoznak, aztán száradnak mérgelődve... :)))

A végére egy kedves egészségügyis ismerősömről beszélnék. Régen ásványgyöngyöket vettem tőle, akkor még nem tudtam külföldről rendelni... Mindegy.  A frontvonalban harcol, mer írni, és millió a hozzászólója, köszönik, küldenek neki szívecskéket, "megaminden"... 

És kifakadt. Fáradtan, elgyötörten... Mert hol voltak ezek az emberek, amikor a fekete ruhás nővér kért, kiabált, és utcára vitte a népét? Hol voltak? Sehol... :(((

Fillérekért szakítja meg magát, olyan dolgokat lát, amit elképzelni nem tudunk...

Mit mondjak? Igaza volt... Én se voltam sehol. :(((

2010 és 2014 közt mindig az utcán voltunk. MINDIG, minden tüntetésen ott voltunk! Olyan ordibátorom van, hogy csuda! :)))

Aztán elengedtük a projektet mi is, mások is... 

Ennyit akartam mondani, és nem kell több szó. Talán ennyi is sok volt. :))))

Mindenesetre holnap péntek, bekuckózás... Nagyon hiányzik persze a bolhapiac, a cukrászdázás, fáj hogy az idén nem látom a tengert, de még tudok örülni előre is a hétvége minden percének, a napsütésnek, a budai zöldnek, a tökfőzeléknek, no meg persze... a holnap, a holnapután biztonságának.

Ma ennyi is elég, azt hiszem... És hirtelen milyen jelentéktelen, milyen silány, és eszembe is alig jutó lett minden más! Érdekes. :)))