Az ember jön-megy a nagyvilágban, és lát, tanul millió dolgot, ez például meglepett. Hogy kerül a magyarok általam mondjuk nem is kedvelt, nem is ehető (tiltott) süteménye a pulai amfiteátrum színpadára? Ugye? Érdemes utánaolvasni, én megtettem. Kedves történet. :)
Klassz napok ezek, gyöngyök és élvezetek. Az új vevő küldi és küldi a megrendeléseket, és van felkérésem esküvői ékszerre megint, nagyon élvezem. :)))
Pihenésként megtanultam hogyan kell Faberge-tojást fűzni medálnak, már négy sikerült, új vonal, kell az! :)))
Hogy ne legyek annyira boldog... Ma lecsattogtam kínai kajáért, amíg zártam a bejárati ajtót ránéztem a lépcsőház falára... Ezt is festetni kellene. :(
Aztán amikor hazaértem... Atyavilág! Hatalmas vízfolt,csöpög a födém a lépcsőházban... A szomszédasszonynál is...Telefon, közös képviselet, szerelő, nyomó szállt el, csere, mifene... Holnap azon a strangon nem lesz víz. És hogy néz ki! Jajj! :)))
Aztán felhívtam a közös képviselőt. Intéznéd a biztosítót? Persze...
A háznak van biztosítása, minden lakásra, és az osztatlan közös tulajdonra is. :)))
És itt bizony ezt a lépcsőház-szakaszt ki kell festeni. Majd jön biztosítós ember, megalkuszunk, és csodacsini lesz a lépcsőház. :)))
Megmosolyogtam... Lehet hogy átok törte a csövet? Valamelyik túloldali törődéskoldus átka? :)))
Persze nem. De ha mégis, akkor köszönöm! Számításaim szerint félmillió beficcent! :))) A bulvár meg úgyis undorító az elmeháborodott adminnal, az ő kicsi fiával, meg a náci, fogatlan bozgorral.