Ma nem sok dolog történt, Gábor reggel elment a dolgára, én pedig pedertem pár ékszert. Nem mintha olyan hatalmas forgalom lenne a kézműves portálon, a január mindig dögvész és pusztulat, :)

Nem baj, legalább nő az árukészlet. :)

A házban kellett intézkedni, egy lakónéni elment még a nyáron. Nagyon elszegényedett, tütükézett is gondolom a régi büszke nagyasszony, villany már nem volt nála, gáz sem, a lakást valami kis életjáradékért adta el egy cégnek, füstös kályhával fűtött, sose takarított... Szóval nem gusztusos a történet. :(

Sose nyitott rá ajtót senki. Se rokon, se barát... senki... :(

A baj az, hogy a cég takarítatlanul zárta le az egész hóbelevancot, és nem válaszolnak a közös képviseletnek. És dönteni kellett, jöjjön-e az ÁNTSZ. Felmentem a harmadikra, beleskeltem... Atyaég! Azonnal intézkedni! :OOOO

Micsoda méltatlan halál! Hát igen... Ez jut annak, aki gonosz. 

Szóval a mese. Mord uralma alatt sokan elmentek, maga teremtett szellemsereget, nem voltak már sehol se tündék, se koboldok, se szelíd állatok. Mord népe is eltűnt lassan, megszégyellették magukat, alig páran maradtak csak, én gúnyoltam őket szorgalmasan, de Mord rám uszította újra Bonefangot, és mire újfent az erdő tájékán jártam, már csupán néhány lélek bolyongott fáradtan, megtörten. 

Hamar feltűnt, új élet született a fal tövében. Valami fura lény uralta a lezüllött, gyomos kocsmát, sokan azt állították, Jabba, a hutt leszármazottja ő, de még őse is megtagadta, hisz valami északi bolygóra menekült segélyen élni, gyáva kis bűnökből pénzt beszedni, minden módon élősködni. :)

Végül ott talált hazára, a romos fal tövében néhány egysejtű, silány lénnyel együtt. Vígan tombolt a csáléarcú mamut asszonnyal, egy nagy mélymagyar harcsával, meg mindenféle különös, ostoba, visszataszító néppel együtt Bonefang  köténye mögé bújva. :)

Több szót nem érdemelnek. Kunyhócskámat bontottam, mentegettem csendben, tégláról téglára, mikor is Bonefang megjelent, haragja lesújtott, nem voltam már jó játszótárs, kiűzött újra szellentésszagú, élettelen erdőből...És én már nem is bántam igazán. :)

Jöttem hát ide, és másfelé, s jönnek  utánam a világ boldogtalanjai, és soha, de soha nem fogják elhinni, lehet szépen is élni, kedvesen, derűsen. Majd az utolsó pillanatban talán... :)

Mindegy is. A kerettörténetet megírtam, mostantól naponta bonbonok lesznek. Sok-sok száz valós történetecske az erdőből. Minden napra egy. :)

Segíts,ha van kedved! Küldd el a történetedet, megjelentetem, megírom, szóvá teszem. Küldheted a face-en, a csoportban, vagy az ahalan.loveu@freemail.hu címre. :)

Örömmel látom, egyre több régi, megbántott tag olvas, jelentkezik így-úgy. Remek! Köszönöm! Tudom, nehéz ennyi csalódás után arcot vállalni, nem is kell. :) 

Külön kösz Szisznek a csoportért! Ha lassan is, de elindul valami, látom! 

És a blog.hu-t is meg lehet tanulni, istibizi! Majd mondjuk nekem is sikerül. Egyszer. :))))