Már reggel megadatott egy kis öröm, felébredtem, kinyitottam az ablakot, és megláttam. Megjelentek az első virágok a téren, az aranyeső bokrokon! :)
Az előző hét legnagyobb élménye a szombati ebéd volt, Krisztike vadászta a helyet, rendkívüli türelemmel képes új és új éttermeket lecsekkolni, kuponokat harácsolni.
Tapassio, a belvárosban. :) „Bízom A Séfben!”
Egy érdekes válogatást kaptunk, négy körben. A tapasok kis adag ételek, amikből értelemszerűen többfélét lehet kiélvezni. :)
Első körben kaptunk házikenyeret, én külön gluténmentes cipócskákat, olasz sonkát, sült padrón paprikával.
A következő fogások: kagyló csípős-paradicsomos mártásban, bébipolip pikáns szószban, tintahal gluténmentes bundában, magyaros marhapofa-szeletek, sült burgonya, nekem polenta, marha carpaccio, végül kókuszos pannacotta ribizlivel, mangó és pisztácia fagyi.
Mindezt akcióban. Kuponnal. Eredeti áron nemigen szerettük volna. :)
Iszonyú jó volt! :)
Aztán ugye izgalmasak a napok, potyognak kifelé a csontvázak a szekrényből, érdekes tavasznak nézünk elébe. Tüntetést szerveznek a podcast-készítők, zenészek, írók, rengeteg civil… :)
Hát igen. A megvalósított pedofília, annak támogatása, elhallgatása, bármiféle mentegetése nem lehet bocsánatos bűn.
Megszólaltak az áldozatok is, persze gondolom ez csak a jéghegy csúcsa, a legtöbb anyátlan-apátlan gyerek mélységesen hallgat róla. Szégyelli… Milyen rettegés lehetett így élni, tudva hogy nincs segítség sehol. Senkitől.
Szégyenteljes történet ez, eddig is furán néztek ránk külföldön, szerintem nem jó ez így…
Mindegy. Most nagyon élvezem a bélyegeimet, a délután órákig nyitva tartott ablakot, tavasz jön! :)