Szépen topogunk előre az adventben, kegyetlennek érzem az idén a hideget, biztosan korral jár. Tényleg csak a Corvinig mentem el tegnap, rövid séta… Közben lefagyott mind a három fülem, az orrom, a szemöldököm, majdnem egy órán át olvadtam utána. :)))
Haladok a teendőkkel, közben persze sok minden másra is jut idő. Még hogy nincsenek csodák! :)))
Pont ma meséltem el valakinek, itt is helye van. Megint. :)))
Horrorka még apró volt, egy kis bútorboltot vezettem a Práter utcában, tél volt, hó. Jöttek a szállítók, új modelleket hoztak, kiszaladtam eléjük, kicsit hógolyóztunk, egy aljas jégrögön megcsúsztam, bokatörés, más finomságokkal, műtő, bizonytalanság, sportgipsz térdig hat hétig.
A házasságomnak akkor lett vége, muszáj volt dolgozni járnom, vittem gyalog a lánykámat oviba, és onnan tovább az üzletbe. Nehéz volt! :O
Egy nagyon hideg, ónos esős napon alig tudtam elvergődni az üzletig, eláztam, éreztem hogy beteg leszek, a lábam rettenetesen fájt a gipsz alatt, nyomorultul éreztem magam… :(((
Az üzlet előtt már várt az egyik női magazin reklámhelyese, jó kis üzleteket kötöttünk, klassz kampányokat találtunk ki együtt.
Látta milyen állapotban vagyok, segített kinyitni, teát főzött, maradt egy kis időt, beszélgettünk. Megállapítottuk, a lányaink majdnem napra egyidősek, ő elmondta mennyire szereti a feleségét, milyen klassz a családja… Akkor semmi mást nem kívántam jobban, mint hogy egyszer nekem is legyen egy ilyen végtelenül helyes, rendes, vicces párom. :)))
Úgy éreztem esélyem se lesz rá, főleg ha sánta maradok. :(((
Aztán tavasz jött, a bokám rendbejött, új üzleti lehetőségeim lettek, elmúltak a bajok, eltelt 1-2 év. :)))
Megismertem a Gábort. Már az első randevúmon olyan érzésem volt, hogy mi már találkoztunk…
Nem akartam komoly kapcsolatot, fiatal fiúcska, nem jöhetek ebből én ki jól. :O
Elment Amerikába vakációzni, gondoltam sose látom. Meg is írtam a szakító levelet… Ennek már majdnem negyed évszázada. :)))
Amikor először mentem hozzájuk látogatóba, megdöbbentem egy fotón… Izgatottan kérdeztem, ez kicsoda? :O
- Az? Az a hülye bátyám… Hat évvel idősebb. Reklámos… :)))
És akkor nincsenek csodák?
Mellesleg a mostani sógornőm T. harmadik felesége, és már régestelen-régen nem foglalkozik reklámhelyekkel, de a mai napig a legkedvesebb írószertartóm az a pirinyó adventi manókomód, amit tőle kaptam azon az adventen tele reklámcukorkával. A gemkapcsok, gumik, és egyéb apróságok laknak benne. :)))
Azt mondta, hogy ha szomorú leszek, vagy bajom akad, akkor egyek egy cukorkát, és attól minden rossz elmúlik. :)))
Mondjuk a köztévében is láttam ma csodát, ritkán szoktam ránézni, de ezt nem tudtam kihagyni. „Prüsszeli” sikerekről harsognak megint, noha egyértelmű, a jogállamiság durva megsértése miatt az Unió hatalmas összegeket vont meg Magyarországtól, ezeknek egy KISEBB részét hosszú, kínos huzavona után talán megkaphatjuk, de nem tudni mikor, pontosan mennyit, és milyen feltételekkel… Ez hatalmas siker? :)))
Tűzifa nincs. Cukor nincs. Éhezés van, nyomor van, hatalmas rezsiszámlák vannak. Karácsony előtt! :O
A megoldás? Misére kell menni, szemet forgatni, imádkozni, nem felelni az újságíróknak… Lehet követni a példát, „jóvanazúgy”…
Oszt indulhat a kormányzati luxusgép a focimennyországba… Na! Detélleg! Katarban van szotyiárus? Vagy szotyit is vinni kell? Hehehe… :)))