Ennek a logónak mondjuk aktualitása is van erősen, de igazából eszembe se jutott volna felrakni, ha nem bőszít fel egy undormányos betelefonáló. Fórum….  Az a megszokott, humortalan bizergény, a konzervatív emberszabású „eresztény”, letolta kioktató stílusban az unalmas narancsos-kövéri propagandaszöveget, a tanár tanítson, ne sztrájkoljon…. Meg a többi hasonló sunyi, aljas, demagóg „semmitérést”… Nah!

Ebben nincs semmi különös, de akkor elkezdte gyalázni a logót, ki se mondta a szivárvány szót, sütött belőle a gyűlölet minden másság iránt, fröcsögte a maga fekete-fehér-szürke igazságát. Felbosszantott! :)))

Egyébként egész életemben nagy élvezettel hergeltem és gúnyoltam az ilyesforma lényeket.  Könnyű őket indulatba hozni, és akkor még nagyobb marhaságokat tudnak kiadni magukból. :)))

Én a magam részéről szívből drukkolok a pedagógusoknak! :)))

Kezdenek mások is felbátorodni, reggel az Ecseri úti telepen a kukások nem vették fel a munkát, és készülődnek a kollégáik is. 10-12 éve még magas munkabéreket kaptak, de aztán nagyrészt elmaradt az inflációkövető emelés. :(

Mindegy… Nekiláttam a diónak, most mindenhol tálcákon, lapokon, tepsikben dióbél szárad, meg persze zellerlevél, petrezselyem, gyógynövények. Vajákos Aha! :)))

Nagyon tudok bánni a dióval, kitanultam a szakmát! :)))

Anyámnak istene volt a pénz, Baján ha mellékkeresetre volt lehetőség, akkor hajtott engem is, a nevelőapámat is, volt fűszerpaprika-földünk, szedtünk részesben meggyet évente, egyszer még az onatéra nevű növénnyel is próbálkozott, amiből állítólag szívgyógyszert gyártottak. (Nemigen találtam róla anyagot a neten… ), nyolcvanas évek eleje. :)))

Akkoriban rengeteg volt Baja környékén az elállamosított, elromosodott, lakatlan tanya, alig járható utak mentén, és persze ott maradtak a diófák, nőttek, nőttek, és rengeteg termést hoztak, ahogy most a Mirákulum fái. :)))

Szedte, aki ismerte a tanyák helyét, másnak úgyse kellett. Tetemes halom jött össze mindig, nekem kellett esténként tördelni, anyám meg árulta kis csinos celofáncsomagokban a munkahelyén, ahogy ez akkor szokás volt. :)))

Úgy tudom precízen megütni a diót, hogy a héja négy részre hulljon, és a két fél épen kerüljön ki. Dédikémtől tanultam. :))))

Sikere volt a diónak, sose volt benne csonthéj… :)))

Szeretek diót törni, és most nagy öröme lesz Gábormamának, oszthatja bőven a barátoknak, rokonoknak. Csinos celofántasakokban. :)))

Kap persze Horrorka is bőven, és én is sütök almás-diós sütit. Durvára darált dióval, kis mézzel. Valami isteni! :)))

Igazán az a boldog az életben, akinek a kis örömök is bearanyozzák a napját.. Ezt is dédikétől tanultam.

Csak úgy mondom. :)))