Nem könnyű a sorsom mostanság, az ezer rendszeres elfoglaltságom és munkám mellé ez a két cica… És a girhes kis feketének micsoda szemei vannak! :O
Ezt ma fotóztam, viszonylag békések voltak, jóllakottak, gondoltam átsunnyogok a DM-be, és veszek nekik finomságokat. Mire hazajöttem mindent feldúltak, szétfocizták az összes szárazkaját a tálból… És még ő nyervogott rám szigorúan, hol voltál, heeee? :)))
Mulatságos és igen megható dolgok történnek, a kis vaksinak talán picit javul a sebe, de fel-felfakad… A fekete, aki nyilván erősebb, félti, ápolni próbálja a testvérét. Átöleli, tanítgatja például az alom használatára. Ha kivesszük ápolni, szeretgetni a kicsit, akkor úgy néz ránk, olyan szigorúan, mintha a gyereke lenne. :))))
Ha viszont őt szeretgetjük, akkor is arra bámul amerre a vak van. Dorombol, simul, de figyel minden idegszálával. Akkora csak mint egy cső kukorica, és máris miket tud! Hihetetlen! :)))
A háború köztünk elhatalmasodott. Kezdetben az volt a játék, hogy kiborították a vizet. Naponta hatszor. Kitoltam velük, most egy súlyos kristály hamutartóban kapják… Persze hogy beledobálnak mindent, aztán kiabálnak! :))))
Egymással dobozharcolnak, ki lakjék benne… Azt imádják. Szóval nincs nyugalom egy perc se. :)))
Magamban a feketét Nyekknek hívom, de igazából erősen Bastet, (vagy Básztet), meghökkentő a hasonlóság a sárguló szemeivel… Detélleg! :)))
A szürkét Jáspisnak nevezném el, ha az enyém lenne… :)))
Az van még, hogy végre elkészült a sógornőm esőhívója, a bolhapiacon úgy megörültem ennek az apró kannácskának, de úgy! :)))) Egy öreg néni árulta, az emlékeit kínálgatja, megözvegyült, ebben a cudar világban semmire se elég a pénze, éhezik.
„Pedig micsoda szép életünk volt, és mi lett mára! Utaztunk minden évben, derék ember volt a férjem, sokat dolgozott ő is, én is. Csak hát a gyerek nem jött. És ide jutottam, támasz nélkül… „
Elvből alkudni szoktam. Most nem alkudtam…
Az esőhívó azték kitaláció, Tlaloknak helyeztek ki kvarc köveket, amik szikrát szórtak az erős napsütésben, a csillogás bántotta az istenség szemét, ezért felhővel takarta a Napot, és ezzel segítő esőt küldött a szomjazó Földre. :))))
Ezek az apró kristályok, ha kiteszik őket a napra, egészen elképesztően ragyognak. Egy fa ágára kell akasztani. :)))
Természetesen szivárványszínben. :))))
Politikára mostanság nincs időm, majd bepótolom. :)))