Egyre szomorúbb ez az ősz, hétvégén nem is mentünk sehova. Csak úgy igyekeztünk kellemesen érezni magunkat. :)))

Nézegettünk fotókat, ez egy igen kedves képem, kétszer sikerült bolhapiacon valóban antik és értékes velencei (muránói) gyöngyöket találnom, ebből a pirosból két nyaklánc készült… Kézzel, tűzben formázott lámpagyöngyök, kézzel írják rá olvadt üveggel a mintát. :)

Az egyik láncot eladtam jó sok pénzért, a másikat hazavittem. Velencébe… Az üvegművesek még azt is tudták, kinek a műhelyében készült. :)))

Kis buta, romantikus játék… A másik lánc árából valutát vettem, pont elég volt egy jó ebédre Velencében, egy pohár borral… Egy kávéházas lazulásra, meg néhány igen értékes lámpagyöngyre, amiből új ékszer készült. :))))

Van még egy színes láncom is, szintén antik lámpagyöngy, azt azonnal meg is vették volna. Londoni öreg pár kapkodott érte a lámpaművész piszkos műhelyében, kedvesek voltak, de nem adtam. :))))

Velencéből több ezer fotónk van, a legtöbb nem is mond senkinek sokat, nekünk mégis kedvesek… Csak egy lépcső. Emlékszel? Ott pihentünk, úgy fájt a lábam… És ez a kávéscsésze a kávéházi asztalon? Milyen szép volt, meg lehetett venni. Meg is vettük. Sose használtuk, annyira apró… :)))

Ajándékozzuk oda az Ilcsinek, az gyűjti a porcelán biszbaszokat… Oké, ajándékozzuk! :)))

Ezt az oroszlános kopogtatót hol fotóztuk… És a tetőkert! Milyen hihetetlen! A tetőkerteket leginkább azért építették a házra, hogy a nők ott száríthassák a HAJUKAT! Meg persze a ruhákat is, gondolom. :))))

Ilyen őszi időkben jó az, ha az embernek sok-sok emléke van. :)))

Kissé visszarévedtem… 25 évesen szültem Horrorkát, mert szerettem volna gyereket. Férjem volt, otthonom. Gyes-gyed. Csendes, szelíd házasság, kis örömök. Kirándulások, szombaton piac, jó kaják, biztonság. Szerettem… De esténként sokat gondoltam arra…Úristen! Mindig így fogok élni? Soha többé semmi buli, őrület, mámor, veszély, vállalkozás, alkotás… Semmi szerető, hódítás, semmi izgalom? :O

Hát ehhez képest mondjuk egészen vad életet élhettem a válás után. :)))

Szegény férjem pedig meghalt. 35 évesen… :(

Szóval jó, ha az embernek akadnak emlékei. :)))

Ha már ilyen rettenetes dolgok történnek, ugye… Híreket olvasva erősen azt gondolom, hogy megbolondult a világ. :(

Sok-sok százalékkal ugrál felfelé a napi halottak száma. Végre elismerték az aeroszolos terjedést, ami ugye… eddig pont úgy nem volt publikálva, mint a kiütések. :(

Szóval nem hülyeség a maszk, bármit is mondanak a vírustagadók, ez a mocsok olyan vígan úszkál zárt légtérben a levegőben, mint pihe a viharban… Nem kell hozzá se tüsszenteni, se köhögni. Elég lélegezni. :(((

Volt még az SZFE-tüntetés. Nagyon drukkolok az egyetemistáknak, de ezzel most nem értettem egyet. Egyrészt ugye a pandémia okán, másrészt mert úgyse érnek el vele semmit. Mi is hiába tüntettünk 2010 és 1014 közt…  (Mekkora hatalmas tüntetések voltak, mekkora bulik! :)))) De ez nem az az ország, ezek nem azok az emberek, akikre hatással lenne az ilyesmi. :(

Az élőlánc más volt, egyrészt ugye minden embernek csak két kontaktja volt a láncban, másrészt még nem hatalmasodott el ennyire az egész gebasz… Ugye… :):

A tanárok helyzete valami egészen kétségbeejtő, akad néhány pedagógus a vevőim közt. Rettenetes dolgokat olvasok tőlük. Félelmetes! :O

Szóval elég cirádás ősz ez, nem kedves nekem… De a rakott cukkini isteni volt, és már tervezem a hétvégi kajákat, valami extrém tepsis-csirkés receptet keresek, és valami sütit is szeretnék sütni. Mondjuk talán csokis-meggyest. Vagy vaníliakrémest. :)

No meg persze hajrá Biden! :))))

És végül… Egy hézag. :))))))  Szeretettel a zsírpofinak a vonalzóval! :)))