Ezt meg kellett ma nézni, gyönyörű lett, végre, végre! A zsilip! Sok évtizedig volt lezárva, elhanyagolva, most végre szánt rá a város pénzt, energiát. :)))))
Gyerekkoromban rengeteget jártam erre, itt kellett átkerékpároznom édesapuhoz a hajógyárba, a zsilip melletti ártéri erdőben tanultam meg korcsolyázni, apuék hokiztak a fák között, én meg bukdácsoltam boldogan, és bámultam a sekély jégben a befagyott békákat, halakat. :)))
Egyszer még egy kis csukát is láttam, nézett szemrehányóan. A hideg kirázott tőle, sokáig álmodtam szegényről, és attól kezdve nem ettem meg a halászlét, ha tudtam hogy csuka is van benne.
Minden nyáron sátoroztunk édesapuval a Kádár-szigetnél, ő tavasztól őszig kint volt, az egész szabadságát ott töltötte, aztán onnan járt be motorcsónakkal dolgozni. Ma kimentünk a Futrinka utcába is, ott volt a kisbolt stéggel... Ott vettük a kenyeret, a sört, meg nekem a végtelen mennyiségű cukorkát, nápolyit, Márkát. :))))
Napi étel volt a hal. Halászlé, vagy pörkölt. Sült hal... Ponty, és mellé angolna, azokkal sokat játszottam. Kígyóbűvölőt. :))) És kecsege! Hogy az micsoda gyönyörű hal! És micsoda ízek voltak azok! Édesapu híres halfőző volt fiatal korában, a sátorhelyen mindig állt 4-5 sátor, és naponta jöttek vendégek… A barátai, kollégái. Hoztak alapvető dolgokat, vizet, kenyeret, házikolbászt méterszám, szalonnát, gyümölcsöt, Klárikának csokit és ajándékokat… és ettek… :)))
Volt erdőm sok-sok állattal, és hatalmas zátonyom, gyönyörű gyerekkorom volt énnekem. :)))
Aztán jött a kamaszkor, és jobban kezdtek érdekelni a fiúk, a diszkó… :)))
Ez a nap az emlékek napja volt, az idén kicsit korábban mentünk, de Gábormama, aki minden évben megköti a koszorút, csak most volt itthon, úgyhogy előrehoztuk a napot.
Barangoltunk egy kicsit a belvárosban, meg mindenfelé. Rengeteget változott a város, szaporodnak a szökőkutak, valakinek ez a dilije. :)))
Mondjuk a pad, ahol először csókolóztam… Hát az még mindig ott áll. :)))
A hajógyár romjaihoz se nyúltak hozzá, most kikötő van a romok között, yachtoknak. Csak a főépületet pofozták ki, a műhelyek, raktárak ott állnak üresen, roncsként. Furcsa érzés volt. :(((
És persze hoztam haza kalocsai paprikát egy évre, és bajai halászlétésztát…. Pesten nincs, és a karácsonyi halat Horrorka a fejemre borítaná nélküle. :))))
Azon meglepődtem… Sokan hordanak maszkot, pedig állítólag a városban nincs koronavírus, bár ezt a polgármesterasszony a face-en erősen cáfolta. :)))
Aztán a múlt héten járt nálam a kéményseprő, kéményt ellenőrizni. Aranyos pasi, már tavaly is őt kaptam ki, maszkban jött, a lábára is húzott védőt a lakásajtóban, a kéményen és a konvektoron kívül semmit nem fogott meg, és amíg kitöltötte a papírokat… beszélgettünk. Azt mondja a járvány eleje óta elképesztő módon romlott a lakosság mentálhigiéniás állapota, és mutatta a kezét… Egy emberke megharapta! Nagyon komolyan! :)))
Ráadásul erősen fogynak a kéményseprők, képzés gyakorlatilag nincs, és azt hiszem ez nem vicc! :(((((
Hát így… Holnap lesz miért drukkolni, közben fotózni szeretnék, meg házat tartani, már ha oda tudok figyelni. Biztosan a telefont fogom bizgerélni percenként, hogy csörögjön már! :)))
Aztán majdcsak péntek lesz egyszer! :))))