Meghökkentő, alig pár hónapja borzadtam rá a neten ezekre a fotókra, és ma mit élünk meg, ugye! :O
Ma kaptam két orvosi maszkot a postaládámba, köszönöm Krisztina… Ahogy ezek a hősök vívnak az Orbáni katonai diktatúra ellen, amit Karigeri véghezvisz, az valami elképesztő!
A hétvége a maga kedves megszokottságával elmúlt, egyre nagyobb élvezettel sütök és főzök új dolgokat. Sose futotta rá igazán a figyelmemből, most nagyon élvezem. J
Van piackám! J
Gábort néhány rekesz csodavölgyi finomság várta a látogatáskor a ház előtt. Értelemszerűen hozzám hozta, mert ugye most nagyrészt együtt tanyázunk, totál Woodstock, de csak Horrorka szobájában találtunk nekik helyet, úgyhogy bejárok piacozni. Alma, krumpli, hagyma, tojás…
- Acskóba tehetem? J
A világ továbbra is eszméletlenül izgalmas, a vírus tényleg mindent, de mindent felforgat, meg fognak változni a szokásaink, semmit nem csinálunk majd úgy, mint régen. Állítólag… J
Ha vége is lesz valaha a járványnak, az iszonyú gazdasági válság elkerülhetetlen, nem csupán a csórók szenvedik majd meg, de a nagytőke is beleroppan… Hát mit érnek majd a részvények? Mondjuk egy légitársaság részvényei… Mit érnek majd a tengerparti szállodák? Persze lesznek majd a zavarosban halászók, és előre tudni lehet, ki mit szerez majd meg, és hogyan… A világ aljasabb fele. J
A munkanélküliség már most iszonyú itthon, és nemsokára megindulnak majd az alacsony végzettségű fiatalok Európából haza.
A nagyobb baj, hogy a magyar családoknak nem csak készpénztartalékuk nincs, de valami iszonyú szinten el is vannak adósodva. Nem csak pénzt, de örömforrásokat se halmoztak fel, hacsak a netet nem nevezzük annak. Viszont az jó… Korlátlanul van zene, olvasnivaló, film, játék, tudásanyag, de meddig lehet 2D-ben élni ép elmével? Meg üres gyomorral? :O
(Ugye nehéz elképzelni, hogy mondjuk a műveletlen kredittolvaj lenyugszik, és elolvassa az Anna Kareninát, vagy megnézi a Varázsfuvolát… Hehe… J)) )
Szóval lehet latolgatni, vitatkozni, megbeszélni… Tényleg! Mi lesz az irodaházakkal? Bebizonyosodott, home office-ban sokkal olcsóbb, hatékonyabb. A Gáborék is úgy tolják, ha valami aláírásra, vagy más fizikai jelenlétre van szükség, akkor egyik nap az egyik megy be, másnap a másik… Aláírja, leteszi, felveszi, továbbszállítja… Minden más online. J
Tényleg átalakul az oktatás? Minden anyag fent van a neten, minek kellenének már poros könyvek? J
Szóval most a túléléshez a pénzen kívül szerintem négy dolog kell…
1, Egy társ. (És persze kapcsolati tőkecsoport!)
2, Sok örömforrás. Könyv, étel, ital, beszélgetés, illatok, szex, szép dolgok, és rengeteg emlékanyag.
3, Sikerélmény. Most például a konyhai ügyek. És persze a gyöngyök, meg na… Felhívott egy régi vaterás vevőm, nem adom el még mindig a náci bélyeggyűjteményt? Sok-sok éve fáj rá a foga… J
Dollárban fizet!
Nem… nem adom el… De évek óta nem volt a kezemben, lehoztam a galériáról, és igen örültem neki. J
4, És persze egy jó adag szerencse is kell. J
Kialakult a rutin… Hétfő. Ma is volt közös céges munkánk, (igen örültünk a megrendelésnek…) , reggel pizsiben lehoztam a saját részemet, Gábor vitte tovább. A hétfő a legkellemetlenebb heti kötelezők napja úgyis. Mondjuk elfáradtam… L
Minden napra van teendő, kedd háztartás, szerda fotó, sütés és főzés, adminisztráció, csütörtök és péntek gyöngyök, ékszerek és vevők, pénteken mosás, háztartás, szombaton jó ebéd, sok lazulás, peyote fűzés, filmek, este jó vacsora, és kis buli… Vasárnap délelőtt lazulás, pizsiben heverés, jó ebéd, délután a következő hét megtervezése, listák, teendők, Gábor útitervei, borítékolás… Igazság szerint nem is változott meg olyan nagyon az életem. J
Horrorkával naponta beszélek. És én már majdnem 25 éve itthon dolgozom úgyis… Nem mondom, hogy nem hiányzik ezer dolog, a bolhapiac, a barátnős ittalvások, és persze fáj, hogy az idén nem látom a tengert… De van ebben valami szédítően új, valami egészen elképesztő! J
Valahogy átalakulnak az értékrendek. Jelentősége lesz millió dolognak. És lesz rájuk idő! A bélyegek előkerülnek újra. A félbehagyott tegola-terveim… Hány éve is állnak itt a tetőcserepek, az izlandi moha… Minden van hozzá. J
Az optimista jóslatok szerint még két év… Akkor talán majd jó esetben lesz megoldás arra, hogy a maradék gyógyult és ellenálló szervezetű emberiség felépítsen egy új világot. Két év. Rengeteg idő! Játékra, emlékekre, alkotásra… J
És azt hiszem van egy ötödik dolog is, ami kell a túléléshez.
Legyen CÉLOD!
Mi meghatároztuk.
Még egyszer ott akarunk kibukkanni Rijekánál, ahol először láttuk meg a tengert olyan sokszor… Meginni AZT a kávét, nézni a gyíkocskákat, az öblöt, egymásra mosolyogni… Hát ennyi! J
Szerintem ez jó cél… J
Neked mi a célod? J
