Megint túl vagyunk egy karanténhétvégén, és súlyosan sérült a kapcsolatunk! :)))

Mivel a huszonsok év alatt rengeteg közös fotónk keletkezett, ezért átnézünk minden héten egy-egy albumot. Most pont 2017, Velence volt a soron. :)

Velencében már régóta nem szoktunk ebédelni, a turistamenü mindenhol pocsék... Helyette gyümölcsöket veszünk, aszaltat, frisset, mandulalisztből készült sütiket, és leülünk egy lépcsőre rágcsálni. :)))

- Tudod Takács... Ahogy te rágcsálsz, nem rágcsál úgy senki.... :))) (Van olyan fotó, ahol a gondolás meghökkenten nézi, ahogy folyik le az arcomon a baracklé, nagyon nevetek, Gábor valami elképesztő malacságot mondott, és csöpögtetem bele a hóbelevancot a csatornába. :)))) )

- Hát mondom! Te most engem LEPATKÁNYOZTÁL? :)))

És hozzávágtam Ikea Potkant, a plüsspatkányt. :))))

Figyeltük a híreket, kommunikáltuk mindenfelé, jókat ettünk... Eltelt. :))))

A vasárnap este kis nyugtalanságot hozott, persze a hidegbetörés okán... aztán nem is aludtam túl jól,  úgyhogy ma úgy döntöttem... kimegyek. :))) 

Két hete voltam bezárva. Úgyhogy délben kalandra fel! :))) Főleg mert végig előttünk, meg az Angyal utcán sugárban fertőtlenítették előtte a kukákat, és a kövezet egy részét. :))) 

Maszk, gumikesztyű. Háááát nem könnyű! :))) A szemüveg bepárásodik, az orrom azonnal tiltakozott a fogság ellen, de végül is elsétáltam a mentes boltig, aztán beugrottam a diszkontba némi édességért, és megnéztem, hogy megvan-e még a körút. :))) 

Itthon a tanult protokoll, szatyrokat letenni, cipő le, papucs fel, kabát karanténba, gumikesztyű kifordítva kidob, kezet mos, maszkot levesz, szárítóba tesz, kezet mos, arcot mos, kulcsot, pénztárcát áttöröl, csokikat is, átöltözik, megint kezet mos... :(((

Aztán nekiláttam a dolgomnak. Ma nagyon-nagyon fontos, hogy legyen dolog elég! Ebédre lecsó, Gábormama alkotta üveges, sok kolbásszal és tojással. Külön telefon! Hagyma nincs benne, kell alá pirítani! Tele a polc, egyétek! Évek óta mondom... :)))

Sózni is kell! :)))

Mosás, könyvelés rendbe tétele, régi iratok selejtezése, ezeréves előfizetői szerződések, házügyek, már elfelejtett céges biszbaszok, egy zsák papír. :))) 

(Meghozták a plusz kukáinkat, dorbézolás van! Négy környezetvédelmi kuka ingyen! :)))

Mi volt még? Fűztem egy kicsit, válogattam könyveket... Elég volt a krimikből, sok pozitív kell! Rejtő és gyerekirodalom. Mióta is nem olvastam útikönyveket? Ezer éve... Fehér Klára-Nemes László. Naná! :))))

Ami jó hír még:

1, Soros egymillió eurót adott a fővárosnak. Fertőtlenítés, vírusgyilok lesz belőle! :)) Köszönjük Soros, köszönjük Karigeri! :)))

2, A Mirákulumban minden szép, néhány gyümölcsfa elfagyott, de jól vannak, élvezik a hegyet, a teret, az őzeket. Tartják a karantént, vendég nem jön, ők se mennek át más présházakba egy teára, egy pohár borra... Integetnek, jeleket váltanak, kenyeret próbálnak sütni. Játszanak.  A baj csak az, hogy fogy a könyv. :(((

Logisztika, küldjetek listát, futárszolgálat a lenti útig. Vagy posta. Átveszed a ládát, gumikesztyű. Lefújod, hagyod... Kinyitod, örülsz, olvasol! :))) 

Hát így... :)))

Gábornak a héten csak három helyre kell elmennie. Ebből kettőt ma majdnem egészben letudott. És marad otthon... :))) 

Fura élet, de be kell rendezkedni rá hosszú távra, mert a bugrisok nem értik, és nem értik... Az előző bejegyzésemből, és az átmásolt kommentekből kiderül. Az odaátok! Megvető legyintés... Zsírpofi még a postára is elmegy egy kis bugyuta, szerelmes képeslap miatt. Gábornak napja...  Szánalmas! :)))

Ma is láttam három gyerekes anyukát a téren, egyik még babakocsiban... És nyomul, buszra száll, maszk nélkül. :O

Az ilyen... társadalmi alja emberek miatt már sok-sok ember meghalt a világban, és még több fog meghalni. 

Mert valójában mi is az, ami miatt mi ennyire vigyázunk?

Februárban Gábormama is, Gábor is,és aztán én is átestünk egy nagyon fura betegségen. Nem volt könnyű, de a csodadoki bogyói és kapszulái okán pár nap alatt túlmásztunk rajta... Nem tudjuk mi volt, de figyeltünk, nem érintkeztünk, pedig akkor még csak suttogták... 

Nem tudjuk mi volt, nem tudjuk meddig lappang, nem tudjuk utána meddig fertőz. Reméljük túl vagyunk rajta. :))) 

Aztán majd kiderül az antitestek okán... Addig meg várjuk meg, amíg a népek a fejükhöz kapnak, a bugrisok talán saját kárukon észhez térnek... Én meg maradok itthon. :)))

És holnap tényleg sütök sütit! Meggyeset! :)))

Pápuszi! :)))