Ráfordultunk az utolsó hétre, kényelmesen haladtam a hétvégén is, a Gábor igen rendes ember... Eszembe jutottak azok az adventek, amikor egyedül toltam le az egész adventi hacacárét, közben két évig egy bútorboltot is vezettem, és Horrorka még kicsi volt... Na az nehéz volt! :)))
Minden ablakom ragyog, tényleg mindenkinek csak ajánlani tudom ezeket a törlőkendőket. Megváltozik tőlük az élet. :))) A csomagban négy darab van, neon színekben, és hatvan fokon moshatóak. :)))
És folytatom a kegyetlen selejtezést. Ideje kigórni azokat az emlékeket, amelyeknek már nincs érzelmi hátterük. Elképesztő mennyiség gyűlik össze ötven év alatt, hülyeség. Romantikus biszbaszok, verseskötetek tele idióta idézetekkel, már az adományozókra se emlékszem... Meg a levelek! :)))
Egy időben minden üzleti partnertől bögrét kaptam így adventkor. És adták minden mellé, kávé, cigi, tea... Bögre. Évekig górtam ki őket. És még mindig van rengeteg! Kaspók, vázák, tálak... Értelmetlen ajándékhalmaz. Ki velük. :)))
Ja! És a mécsestartók és párologtató agyag és kő szörnyűségek! Áááááá! :)))
Táskák, hátizsákok, szütyők, retikülök. Kosarak, szatyrok, terítők, futók. Köcsögök. Ihatatlan divatborok régről. :)))
Gábor nagyon nevetett... Ezeket a terítőket miért dobod ki? Semmi bajuk...
- Hát mert csúnyák. Benne maradt a folt... azt meg vasalni kell. Nem vasalok!
- Tavaly is ezt mondtad, aztán mit kértél karácsonyra? Terítőket. És mit vettél pénteken?
- Az egy nagyon szép szürke-ezüst karácsonyi abrosz... Örök darab.
- És ez a huszadik karácsonyi abrosz, amióta ismerlek. Azok is örök darabok voltak! Persze karácsony minden héten van... :)))
- Te csak ne monitorozd a karácsonyi abroszaimat, jó? Egy ilyen alkalmi pasi miért beszél bele mindenbe? Egy egy éjszakás kaland? He? :)))
Felháborító... :)))
Nekem úgy tűnik, hogy ezt a selejtezést minden évben végigcsinálom... És mintha a tárgyak visszaszivárognának! :O
Aztán ilyenkor minden évben kidobom a fél pár zoknik zacskóját... Esküszöm, a mosógépem zoknit eszik! Az idén nyolc darabot fogyasztott el...:)))
Szóval advent van. A naptárban Gábortól továbbra is csodagyöngyök, Horrorkától volt pálinkás csoki, parfümminta... Meeeeg... Nem jut eszembe. :)))
Biztosan megettem. :)))
Na és a szaloncukor! Kinyitottam a Tibit... Szép, ízléses, 360 gramm... Töpörödünk jól élünk, Magyarország jobban teljesít... Arany és bordó! És a végén... KÉK CSÍK! Ütött meg a guta. :O
Nem látszott a dobozban...
Meg nem ehetem, laktózos... Gábor elvitte, Gáborpapa jót nevetett, leült, levágta azt két millimétert, itt van lelkem, piros-arany szaloncukor, nincs rajta kék... :)))
Gáborpapa a nagy megoldó az én életemben... És mindenki életében, akit megszeret. :)))
Van még a bulvár. Alapos takarítás volt, most majdnem csak a kakamatyi mocska van fent... Mintha egyedül üvöltözne a világba az idióta. :)))
Pedig azért volt érdekesség! Elkanyarodtunk a polgári per meglehetősen reménytelen és nevetséges emlegetésétől, és visszarévedtünk 2017-re, meg 2018-ra. És mint a háromkirályok! Megjelent újra az ügyész, a KÖZJEGYZŐ... és a bíró, akivel már 2017-ben megbeszélte a vén kecónepper a büntetést, miszerint megyünk a böribe. Azóta is viszi be neki az anyagot hetente, személyesen... :)))
És a zárt tárgyalás meg arról döntött, hogy van nevünk... Eddig nem volt! De most majd! Beadja a sztárügyvéd, és akkor kezdődik megint a nyomozás, trallala... És a céges ügyek még csak most jönnek! :)))
Hogyan is kell... Izé... Kitnézelhülyénekte... :))))
Mondom én! Kivérezteti őket a bérblogger. Mennyi sok-sok emberrel megtette... Ahogy az oldallal.
Mindegy, nem az én dolgom... Hallgatok egy kis karácsonyi zenét inkább. :)))