Szóval fantasztikus szombatunk volt! :)
A Kálvin téren volt találkozónk Horrorkáékkal, a legegyszerűbb módon mentünk, egy megálló metróval.
Ritkán szoktam tömegközlekedni, de a romlást 2010 óta nem lehetett nem észrevenni. Komor, mosolytalan, néma emberek, beletemetkezve a telefonjaikba. Hajléktalanok, drogosok, húgyszag, szürke ruhák.
Most szombaton egészen más történt… A kocsi sokáig állt, tömve volt, moccanni se lehetett… De illatos volt a levegő, az emberek mosolyogtak, hangosan beszélgettek, csoportok csoportokkal. Politikáról.
Mint kiderült a késés oka a Deák tér volt, egyszerűen beszorult a hatalmas tömeg a metróba, a térre se lehetett szinte befurakodni, megteltek a környező utcák. :O
A Matcha bár teraszán találtunk asztalt, ücsörögtünk, iszogattuk a jeges italt… Akkor már ott is emberek ezrei ácsorogtak, várták a menetet.
Aztán három óra után érkezett egy futri fiatal lány, bekiabált mindenhova, szólt a csoportoknak, elterelik az egészet, a Szabadság hídon a maroknyi neonácit körbefogta, hermetikusan elzárta a rendőrség, irány az Erzsébet híd!
Megindultunk mind az öten, végig a Múzeum körúton, az Astoriánál el is csíptük az első ötven métert, jól hallottuk a második kamionról a zenét, pont Boney’M ment, mi más? Daddy Cool… :)
Hihetetlen volt! Rengetegen jöttek, és jöttek… Nem csak fiatalok! Öregek is! Mint én. Családok. Sok-sok család! Babakocsikkal, óvodásokkal, kamaszokkal.
A legfiatalabb talán két hetes lehetett, olyan aprócska, hogy biztonságban feküdt az apuka hatalmas tenyerében. :)
Tündéri, hat év körüli vörös kölyök odaszaladt hozzánk, a szeplőit szivárványszínű arcfesték takarta, ránk vigyorgott a foghíjas szájával, aztán visszarohant a szüleihez. :)
Jöttek az LMBTQ mozgalom tagjai is, kézen fogva, néhányan jelmezben, lányok párban, fiúk is persze, rózsaszínben, nyakörvvel… Ki mit szeret.
Öreg melegek. Még emlékszem rájuk, milyenek voltak fiatalon, amikor még volt Cafe Capella, Angyal bár, és az Action a Magyar utcában.
Se péniszt, se más nemi szervet nem láttam. Semmit, amit ne lehetne megmutatni egy gyereknek.
Rengeteg kamera, rengeteg külföldi TV-stáb, rengeteg újságíró…
Később olvastam, légifelvételeken láttam, a menet eleje már odaért a Műegyetemhez, amikor a vége elindult a Deák térről.
Nem volt gubanc egy szál se. Még hangos szó se. Egy pillanatnyi harag se. A rendőrség visszahúzódott, nem igazoltattak. Nem szóltak…
Mindenütt szivárvány! Zászlók, pólók, jelmezek, transzparensek, kitűzők. Horrorka minket is ellátott, én hatszínű, rózsás fejdíszt kaptam, olyan voltam benne, mint egy elképzelt, öregedő Frida Kahlo karikatúra. :)))
Lánykám málnavörös hajzuhatagján szivárványos „egyszarv” díszelgett… :)
Emberek százezrei táncoltak, énekeltek, nevettek együtt néhány órán át. Történelem íródott, csodaszép történelem.
Nagyon szégyelleném magam, ha kimaradtam volna belőle. :)