Mindig tudok tanulni valamit, most éppen kollázsok szerkesztését gyakorlom nagy elánnal, még sose volt rá időm, ma rászántam egy órát… Elképesztő dolgokat lehet így összehozni. :)))

Gábor ma a telephelyen dolgozott, a favágókat várta, legnagyobb szomorúságára ki kellett vágni három hatalmas fenyőt, veszélyeztették az épületeket… Szóval terepszínű cuccban, bakancsban érkezett enni, elég szexinek tartotta a szomszédasszonyom. Mondjuk tényleg jó cucc, a tesója szerezte neki, német pilótaruha. :)))

Néztem még a neten varázstollakat, kedvet kaptam fa- és üveggyöngyök, kagylók, kavicsok  díszítéséhez. Micsoda választék van! Jó, mondjuk nem olcsók, de kellenek nekem! :)))

Erről eszembe jutott, hogy amikor műszaki suliba jártam valamikor a tatárjárás idején, milyen szenvedés volt a műszaki rajz. Először redisztollal nyűglődtünk, később kaptam egy Graphos készletet, nagyon vacak volt, állandóan beszáradt, és ha megsértődött, akkor köpködött.

A főiskolán már jó volt, vállalati ösztöndíjasként korlátlanul vásárolhattam írószert, az első utam a Rotring márkaboltba vezetett, ha jól emlékszem, akkor a Bartók Béla úton volt… És megvettem a legnagyobb Rotring csőtollkészletet, méretes fekete tokban volt. Imádtam! :)))

Ma már két fityingért le lehet tölteni mindenféle szerkesztőprogramot, könnyű ma a mérnököknek. Vagyis csak én hiszem azt! :)))

Kerestem még diós recepteket… Holnap fűszeres pirított dió a program. Tepsiben kell megpirítani, aztán egy csepp olajon megforgatni, kis só, méz és chili paprikapor. Holnapi program, állítólag isteni… :)))

A hét kedves történése Horrorka bajai látogatása volt, gyerekkorában sokat nyaralt ott, de azóta teljesen elfelejtette hogy mi merre van, úgyhogy segíteni kellett neki… Végül még Vodicára is kimentek a Milánnal, és voltak persze édesapu sírjánál is. Olyan hihetetlen… Drága édesapámat kilenc éve temettük, ugyanígy, októberben. Iszonyúan rohan az idő, és sose elég a nap arra, amit eltervezek. :))))