Ezt a bélyeget nekem egyszerűen meg kell szereznem akkor is, ha ma ez a legkeresettebb bélyeg a világon. Azt hiszem a HVG-n volt a cikk, Ukrajnában néhol hat órát állnak sorban egy-egy ívért, a kép a Kígyó-sziget egyik hős védőjét ábrázolja, aki egyértelműen közli az oroszokkal, hogy húzzanak a f…-ba…  (Bocs, detélleg! )))

Hülye idő volt ma, pont alkalmasnak tartottam, hogy rendet tegyek a fura-ruha polcon. Ez az egyik szekrényemben van, és olyan cuccokat tárolok ott, amiket nem lehet felakasztani, szépen hajtogatni, igazából alig, vagy egyáltalán nem hordom már… Szóval volt ott minden! :)))

Egyiptomi strandkendők, rengeteg, édesapu itt felejtett sálja, fürdőrucik, szexi lebernyegek, meg volt egy csomó olyasmi, amit nehezen tudok megmagyarázni. :)))

Hatalmas selejtezés volt… Honnan került például három fekete selyem öv? Egy köntöském van… de a többi? :O

Amit még használhatónak gondoltam, azt megtartottam, kimostam, a többi megy kifelé… A sálak… Sose hordtam sálat, csak néha dekornak selymet… Honnan jöttek ezek? Nyilván kaptam… Mindegy. :)))

Közben bélyegeket is áztattam, meg szétszereltem egy halom elrontott, meg régi bizsut, megtisztítottam a gyöngyöket, szóval most mindenfelé szárad valami, mert a cuccok fele se fért fel a fregolira. :)))

Találtam egy partedlit egy érdekes vászon szütyő belső zsebében. Felnőtt méret… Halétterem. Portoroz! :O

Meg kellett erőltetnem az agyamat, aztán beugrott… 2002-ben, a háború vége után Enrico és két haverja adventkor átautóztak Rovinj-ba, befektettek ott kisebb magánpanziókba, és a hajókat is ott tárolták télen, sokkal olcsóbb volt, mint Ravenna, Horvátországnak nagyon kellett akkor minden fillér.  Hívtak, édesapu feljött Horrorkát pesztrálni, a Gábor is segített neki, én pedig mentem, Velencéig vonattal, ott találkoztunk… Jeges tél volt, az adventi Velence pedig gyönyörű! :)))

Aznap este Portoroz-ban aludtunk, a halvacsorán kaptam viccből a partedlit,  utána  kaszinóztunk… Illetve ők játszottak, én csak néhányat pörgettem a félkarúval. :)))

Aztán másnap mentünk Rovinj-ba… Rettenetes dolgokat láttunk! :O

Rovinj is elég romos volt, de gyönyörű… Az első utunk egy lepusztult, nagyon büdös  kocsmához vitt, sehogy se értettem… Ott kikértek egy tálca iszonyatosan szagos slivovicát… Hát kérem! Bajai lány vagyok, tudom értékelni a jóféle pálinkát, de ez maga volt a pokol…  Szörnyű! Kínáltak. Gondoltam jobb ezt legyűrni, bedobtam a gallér mögé, Enrico nézett rám döbbenten, hát volt vagy hatvan fokos. Már a pálinka persze… :))) Majdnem visszajött… :))))

Aztán valami keveredés, kiabálás volt, mindenféle túlöltözött szőrös emberek kiabáltak olaszul meg horvátul… Enrico kínálta őket a méreggel, kért még egy tálcát.  Nem értettem. Semmit se… :)))

Aztán kiderült, a halászok búfelejtője volt, és az olaszok arra voltak kíváncsiak, hogy melyik étterembe vittek aznap friss rákot, halat, tengeri különlegességet és hova a legjobbat. :)))

Sokáig (évekig, a net képanyag-gazdagodásáig) azt se tudtam, hogy mit ettem… Tengeri pókot is! :))) Meg érdekes kagylókat, rákokat… Isteni volt. :)))

Aztán a következő nyáron már a Gáborral mentem vissza Rovinj-ba nyaralni. Az is megér majd egy naplóbejegyzést! :)))

Azt szeretem az én kis lakásomban, hogy bárhonnan, bármikor előkerülhet egy-egy emlék… :)))