Azt hiszem ezt a könyvdaráló DúróDét most a guta ütögeti, szivárványszín kekszeket gyárt az Oreo, limitált kiadás, kereskedelmi forgalomba nem kerül. :)))))
Manapság minden jóérzésű ember szivárványos, folyamatosan adok el ékszereket én is, a Benetton a hagyományai szerint megint odatette magát az ügy mellé, érdemes rákeresni a képekre, Benetton 2020. :)))))
Valahogy a nyolcvanas években azt hittem, hogy színesedik a világ, a kilencvenes években boldogan jártunk az Action bárba, a Capellába, a Limo-ba. Már egy sincs nyitva közülük, és erősen úgy tűnik, egyre többen vannak a szürke, meg fekete gondolatúak. A fantáziátlanok. :)))
Egy meleg barátomnál olvastam, a meleg mozgalmakat az AIDS zúzta le, a szürkék uralmát a koronavírus fogja. :))))
Hétvége után zűrös hétfő, és ma kényelmes kedd… Semmi érdekes. :))))
Mondjuk múlt pénteken kedvet kaptam kicsit vásárolgatni, Kik, Pepco… Csak úgy szerettem volna megkaparintani pár vidám, színes értelmetlen biszbaszt… Filctollat, noteszt, édességet, fehérneműt, pólót, rózsaszín „nemtommicsodát”… Nem sikerült! :(((
Mindkét helyen olyan tömeg volt, hogy nemhogy távolságot nem lehetett tartani, de a sorból se lehetett kitüremkedni. Letolt maszkok, sivító gyerekek, a Kik-et teljesen ki is hagytuk, de a Pepco-ban ráfaragtunk.
Nagyon olcsó és vidám gyerekrucikat árulnak, és ilyenkor, fizetés után… Jönnek az anyukák. Vásárolnak. Harmincat, negyvenet, gondolom szomszéd gyereknek is, ovistársnak…Vagy eladni. Nincs ezzel baj, elvileg az egyik pénztár erre van, a másik a normál vevőnek…
Aha! Mert pont köztük nincs bugris, mi?
Akartam egy pólót. Álldogáltunk egy ideig a sorban, elöl anyuka… Hiába szóltak neki a másik sorról. Ő csak pár ruhácskát vett. (Volt vagy húsz, de mindegy…), aztán amikor végre mind bekerült a szatyorba, akkor elővett vagy 5-6 rongyocskát, hogy ezeket visszahozta! :O
No… Aki már látott ilyet, az tudja. Garantált húsz perc. Vagy fél óra!!!! Legszívesebben felrúgtam volna, vagy belevertem volna a fejét a falba elegánsan… Ráadásul a kicsi hangosan sírdogált a babakocsiban, a nagyobb gyerek meg vagy üvöltött, vagy az orrát szürcsögte. :((((
Pókhasú, bikanyakú apuka meg nem ám a csemetéit halkította, vagy valami… Álldogált közönyösen az asszonyka mellett, és sedergette a mobilját… Maszk állig letolva.
Hiába, no! Az én olvasatomban bugrisok.
Mondjuk ha adtam volna nekik három kiló krumplit, vagy egy zacskó „retyópáááájpört” , akkor előreengedtek volna… :)))))
Micsoda szégyen ez is! Közpénzből csaklizott maszkokkal, tekercselt papíráruval, meg krumplival vett szavazatokkal, láncszavazással is alig tudott nyerni a Koncz Szerencsen egy általam szintén igencsak megvetett jobbikos ellenzéki jelölt ellen.
Közben a járvány durvul egyre sebesebben, Gábor unokatesójának a fia beszedte, de megúszta majdnem tünetmentesen… Neki három hét karantén, mert a második tesztre egy plusz hetet várni kellett. A család nem került karanténba, őket nem tesztelte senki, jártak a dolguk után, és semmiféle kontaktkutatás nem volt.
És Magyarország továbbra se tesztel érdemben.
Rettenetes lehet ma pedagógusnak lenni… :(((((
Hát ennyi mára, holnap fotózás, és elvileg a Gábor jön ebédre, tökfőzelék. A tököt is enni kell, szerencsére imádjuk, és közben Gábormama lelkesen és bőkezűen küldi, hozatja a Mirákulum kincseit. Helyhiánnyal küzdünk az összes fagyasztókban, tele vannak a polcok a Gáborék kamrájában, lecsók, paradicsomlevek, savanyúságok, lekvárok, szörpök, ajvár és rengeteg befőtt, házi tészta készül nagy mennyiségben, játszanak a drágák, nekik a munka a játék, a siker a játék, ahogy a szőlő, a csepp borászat volt sok-sok évig. :)))
Közben olvasnak, incselkednek egymással a maguk nyelvén másoknak érthetetlenül, nyolcvan év…:)))
Fura dolog, tudnak a szemükkel, némán beszélgetni egymással. Már mi is tudunk a Gáborral, pedig erről sose beszéltünk. Egyszer valaki észrevette… És tényleg! :)))
Nemsokára hazajönnek a mesevilágból télire. Ebbe az undok, zord magyar valóságba… A mellettük szétvert, legyilkolt ligetet fogják majd látni naponta. Maszkos, szürke embereket… És rengeteg bugrist.
Remélem hamar eljön majd a tavasz, és mehetnek megint. Vissza. Oda. Ahol a boldogság lakik. :)))
Ahol majd sárgállik a kankalin, lilul az ibolya, zöldellik az erdő, piroslik este az ég alja a kékség után, narancsszínben kél a nap, és teljes lesz a szivárvány.
Ahogy minden jó embernek dukál. :)))