Én nem tudom hogyan romlott el a világ ennyire, de visszagondolva a tíz évvel ezelőtti Boráros térre… Hát igencsak elkeserítő a helyzet. Akkor még kikukkoltam, ha mentő jött, vagy tűzoltó, most nincs olyan nap, hogy ne történne valami baj, hol itt villog valami, hol ott, és közben egymás után suhannak át a hídon a covid-os mentők. :((((

Tegnap majdnem frászt kaptam, akkorát csattant két autó, elég szörnyű baleset volt, három tűzoltóautó, mentő, rendőrség… Ami meghökkentett, majdnem velük egy időben érkezett két drón is, kukkolni a történteket. :((((

Iszonyú világ!

Hétfőn meg egészen egyszerűen kiutáltam magam a saját lakásomból! :)))

A sarkon az irodaházat építi át hotelnek valami rendszerkedvelt oligarcha, az is megérne egy misét, hogy mit művelnek az építkezésen, de az idén már másodszor lekapcsolták a környéken az áramot. Nyolctól négyig! Úgyhogy áttelepültem a Gáborékhoz, főztünk egy klassz spagettit, és ott dolgoztunk…

A héten nem a megszokott üzletünkben vásároltunk, hanem besikeredtünk egy nagyobb volumenűbe, mert szükségét éreztem némi jégrémnek. Kókusz, sós karamella. Kívánós az Aha! :)))

Nem lett belőle vidám shoppingolás, tömeg, 1.300.- Ft egy kiló alma, és bár kötelező lenne a maszk, de még mindig akad olyan, aki ellenáll. Vagy ha van is az arcán valami, a tök orrát azért kidugja, és szuszog bele a nagyvilágba…Összefogdos mindent, megnyomkodja a szutykos kezével a péksüteményeket, bugris… Nem egy, nem kettő, nem öt…Szóval összevadásztuk a legfontosabbakat, és húztunk kifelé. :))))

Külön horrorsztori volt a Lurdy háznál. A Gábor beszaladt a postára, én a parkolóban napoztam. Érkezett a sokszoknyás asszonyka, már messziről kiszúrtam, elég göthösen vette a levegőt, köhögött, krákogott istentelenül. Persze megtalált, vegyek parfümöt! Hát mondom… Nem! De igen! De nem… És jött, mutatta, nem tudtam tőle megszabadulni, be kellett ülnöm a kocsiba…  :O

Udvariatlanul, de határozottan… :)))

A szemben álló kocsi gazdája pórul járt, nem sikerült időben becsuknia az ajtót, a nőszemély befurakodott a résen, behajolt a kocsiba… És vagy tíz percig győzködte az arcába lihegve szegény srácot, aki aztán vett is valamit, gondolom kínjában. :))))

Na meg a teszt! Hatósági áras! Jujjjj, de jó… Most aztán a laborok el se végzik. A húszezerből az alapanyag, az államnak küldendő járulékok, adók, meg a védőfelszerelések árai jönnek ki szűken… Haszon, munkabér nuku. :((((

Mert ugye kultúrkörökben a hatósági ár miatt kiesett bevételt az állam vagy pótolja, vagy annak összegét elengedi az adókból. Magyarországon ez lehetetlen! Egyetlen járványintézkedésükre se költenek pénzt. Áttolják a költségeket a kisemberekre, a bankokra, a szolgáltatókra. Szerintem ez nem jól van így. :)))))

A sós karamell jégkrém viszont… Az nagyon finom! :)))))