Így is lehet, valahol Párizsban így oldják meg a távolságtartást. Tündéri! :))))
Úgy elröppent ez a hét, hogy csak pillogtam. Jól esett egy kis lazaság, heverészés, és még így is belefért egy csomó apró teendő… Például elmentem csatangolni, vásárolgatni kicsit, persze csak a környékre. Egy élmény volt! :))))
Rengeteg az optimista ember, egyre-másra nyílnak az új üzletek a bezártak, csődbe mentek helyett, de könyörgöm! Ki fog bennük vásárolni, és miből? Jó… Az élelmiszerboltok, kocsmák, pékek megélnek, a jó kajáldák is, meg mondjuk a fodrászok. De a többi? :O
A vietnamiakhoz kötelező volt bemennem, egyrészt mert csak náluk van megfizethető Segafredo, ami 100% arabica, nem a most divatos robusztával kevert vacak, meg életmentő lengyel tejkaramella, másrészt tőlük lehet megtudni, hogy valójában minek mennyivel ment fel az ára a hónapban. Érdekes dolgokat mesélnek. :O
Hívott még közvélemény-kutató. Le szoktam rázni őket, de ezt megsajnáltam, és jó alaposan nyilvánítottam. :))) Persze attól kezdve nem volt megállás, hívtak egymás után a kollégái, meg a szűrővizsgálatosok, csodazoknisok… Ááááá! :O
A legpimaszabb a médiafogyasztási szokásaimat kutatta volna… Hát mondom! Most nem alkalmas. Erre rám röffent barátságtalanul:
- Kérem! Engedje hogy végezzem a munkámat!
Háááá mondom! Végezze! Megengedem! És kinyomtam a telefont. :))))
Voltak még a rendőrök! Hozzám csengettek fel, egy személyt keresnek. Na mondom! Micsoda izgalom! Nálam? :))))
Nem. A házban… Csak senki más nem vette fel a kaputelefont. Oké, lecsattogtam, mutatják, igazolvány, fotó, egy mongol fiúcska lakik itt állítólag, őt keresik. (Nem koronavírus ügyben…) Nem tudtam segíteni.
Aztán az egyik földszinti lakásban tényleg ott volt. Nem akarózott neki ajtót nyitni, de valami műszerrel bemérték, hogy bent van… Mármint a mobilja, gondolom. Aztán már nem figyeltem, csak jóval később, amikor mentem lefelé, akkor láttam, kiabáltak mindenféle népek, rendőr, tolmács, fiúcska is ott ácsorgott megszeppenve, Piri mama közvetített:
- Most nézd meg! Nézd meg! Micsoda népek laknak ott! Legalább hatan vannak a lakásban, és mindenféle színűek! Biztosan migránsok!
Piri mama már csak ilyen. Egyébként lehet hogy bevándorlók, és akkor mi van? Hangjukat se igen hallottam még soha. :))))
Annak azért örülök, hogy nincs most iskolakezdőm. Tiszta káosz a tanévkezdés, a fertőtlenítőszerek biztosan nem érkeznek meg, olvastam egy cikket, tényleg nincs megoldás, nem maradhat el egy egész korosztály a vírus miatt… Így is, úgy is csak rossz döntés hozható, de mekkora marhaság már ez a határlezárás egy olyan országban, ahol egymástól öt centire buliznak, táncikálnak, strandolnak, lángosoznak, vásároznak, isznak, meccset néznek az emberek maszk nélkül?
Persze tudjuk! A magyar vírus a magyar embert nem bántja. Nagy magyar virtus! Csak az osztrák vírus… meg a horvát! Az olyan cudar! :)))
A karantén-politikusokról meg már nem is mondok semmit.
Lukasenka dolgait olvasom reggel elsőnek, mindenfelé… És kellő módon fel vagyok háborodva. De nagyon! Micsoda bátor népek azok ott!
Holnap pedig már jön a Gábor, és csak remélni tudom, hogy kevesebb zöldség érkezik, mint a múltkor. Értekeztünk telefonon Gábormamával, totál helyhiány. Náluk odaát is dugig van a fagyasztó, nálam is… És együk a tököt, az foglalja a legtöbb helyet, és jön megint egy adag gyalulva. Mondjuk a tököt imádom pont. :))))
A többiből meg majd kapnak a lakónénik is. Szeretik… :))))
