Az embereknek nagy szükségük van manapság vidámságra, ez volt a heti kedvenc. Piknik a patakparton. :) Egyik kedvenc vevőm vette meg. :)
Most őrültke ékszerekben gondolkodom, szeretek ilyesmivel kísérletezni. :)
Csendes hétvége volt, sok-sok ékszerrel, kis szombati bulival, az egyforma meghittség jegyében. Nagyon vacak volt az idő, ilyenkor kétszer annyira tud örülni az ember lánya minden eltöltött közös percnek, minden átölelősen alvós éjszakának. :)
A mai nap aztán az élvezetek élvezete volt, a Gábor home office-ban el tudta intézni a dolgait, úgyhogy el tudtunk menni a titkos nagykereskedésbe, és nem csak kő gyöngyöket kaparintottam meg… De meg tudtam venni 10.- forintért darabonként tizenhat rapper nadrágdíszt, ami mondjuk nem divat, de mindegyiken van másfél méter nemesacél lánc, márpedig a nemesacél ára az egekben van. :)
Valami elfekvő árukészlet lehetett, kigórták, hát most van 23-24 méter láncom, 32 csini karabinerem, és kb. fél kiló ezüst színű gyöngyöm. 160.- forintért! :)
Ez volt az év üzlete. :)))
A legnagyobb nehézséget manapság a gyöngyök mellett az erős, minőségi láncalap beszerzése jelenti, még van a kínai utolsó rendelésből… de az se nemesacél. :)
Aztán bevásároltunk, a Szederindából hoztunk haza ebédet, kis pihenés, és rohantunk át a Gáborékhoz. :)
Gábormamáék hazajöttek három napra a Csodavölgyből, ilyenkor hagyomány megünnepelni együtt több szülinapot, és az ő házassági évfordulójukat.
A hidegtálakat én ügyeskedtem össze, a sütiket és a tortát a sógornőm. (Aki nincs is, mint ahogy a két szerencsétlen, beomlott lövészárok világba kiabálta. ) :))))
Nagyon jó volt látni végre a Gábor szüleit, Gábormama napbarnított, és sikkes ősz frizurája van. Csinos, elegáns, méltóságteljes… Szeretem. :)
Volt egy kedves pillanat.
Terítettem. Gáborpapa szólt, az egyik asztalfőre a Tibi ül, a másikra a Gábor ezentúl.
Gábor helye nem változott, de a bátyja nem ott szokott ülni. Hát mondom… Ez milyen megható! Hogy átadod a helyed a fiadnak…
- Nincs ebben semmi megható lelkem! Így a kutya körbe tud szaladni a gazdájához, és nem ugrik át senkin, nem löködi fel az asztalt, és nem lotyog ki a vörösbor. :))))
Nagy nevetés… :))))
A torta glutén- és laktózmentes franciakrémes volt. Mandulatejjel… A maradékot hazahoztam. Valami isteni! A „nemlétező” sógornőm egy cukrászzseni! :))))
Mondtam neki, hogy karácsonyra felírhatna a kívánságlistára egy lényegesen nagyobb tortaformát… Olyan egész sütőt betöltőt! :)))
Tízkor hozott haza a Gábor, aztán ment vissza.
- Tudod… Annyira jó, hogy végre ott szuszognak a másik részben! Reggel készítek nekik reggelit… Bár persze hülyeség, anya már régen fent lesz, és a hidegtálakból is maradt elég. Felfogod? Apa nyolcvan éves! Még a hetvenet se dolgoztam fel… Nyolcvan! És ne mondd, hogy a szőlő miatt hatvannak se látszik, tudom… És ma voltak orvosnál mindketten. Makkegészségesek…
Hihetetlen, felfoghatatlan szeretet egy családban .Átívelő történelem, egészen elképesztő sztorik, lenyomozhatóan két évszázadon át. Sikerkönyv lehetne belőle. Nem, nem akarják, hogy bárki is megírja.
Ők csak okosan, bölcsen, szeretetben és vidámságban éltek mindig, és összekapaszkodtak. A fiúkra is ezt hagyják. A becsületet, az összekapaszkodást, az összetartást…
És a családi kapcsolati tőkét.
És ez talán elég a túléléshez. 2010-ben nehezen hittem el. Ma már elhiszem. :)
És ezt a pimasz, igazmondó naplót is megengedhetem magamnak… Hehe. :)))