Ez volt a heti kedvenc, a gyógyító csodakő, a hematit mindig kell... :)))
Egy hétvége megint elfogyott, elég vacak idő volt, úgyhogy nem kirándultunk, és a vacsoravendégünk is eltolódott egy héttel, ergo ettünk, ittunk, politizáltunk, heverésztünk, erkölcstelen dolgokat műveltünk szent házasságon kívül, és megnéztünk végtelen számú filmet. :)
Ez volt a heti kedvenc, elvitték. Indul a meska is kínkeservesen, rossz a vezetés, rossz a marketing... ismerjük az ilyet... Mindegy. :)))
Érdekes téma volt a horrorfilm a Dyatlov-katasztrófa okán, Gábor persze sokat tudott az esetről, meg utána olvastunk. Hihetetlen, hogy mik történnek a világban! :O
Ma aztán jött az „undokhétfő”, vásárolni is menni kellett. Rögtön meg is ütött a guta!
Dél előtt 1-2 perccel értünk az üzlet elé, voltunk jó sokan, várakoztunk… Aztán dél után pár perccel kicsoszogott az utolsó néni is, és beengedtek… Jó, bár logikátlan. Lihegtek a nyakamba a tülekedők, hol volt két méter? Sehol...
Az üzlettől tíz méterre kocsmaterasz, ott fröccsöznek, söröznek a helyi vénlegények, meg egy halom fiatal, egymástól fél méterre. :(
Teljes káosz van, komolyan mondom. A kocsmákat megnyitották, de a könyvtárakat zárva tartják. Vajon miért? :O
Júniusban se kapják meg az egészségügyi dolgozók azt a kis plusz pénzecskét, amit beígértek nekik nyár elejére. Miért kap ugyanannyit az első vonalban becsülettel dolgozó orvos, ápolónő, mint a falusi körorvos asszisztense, aki nem is látott beteget, vagy nem is dolgozott? És miért nem kap a patikus, aki az első vészidőben mindenféle védőfelszerelés nélkül szolgálta ki a koronavírusos betegeket? Érthetetlen… És mi a helyzet most a nyunyókával? :)
Mit keres Orbán Lukasenkánál, ennél a bevallott sztálinista diktátornál? 2010 óta egyfolytában nyitunk kelet felé, már az összes kommenyista tetű a haverunk, de csak a pénzt lapátoljuk hozzájuk, a magyar nép még nem látott egy fityinget se arról, ugye…
Annyi munkahely lesz, amennyit a járvány tönkretett: Na hol vannak? Sehol… És ez csak a jéghegy csúcsa. :(
Borzasztó ami történik…
Végül egy kis zene-emlék. :)
Még a harmincas éveim elején jártam, amikor megismertem Enrico-t. Egy barátnőm hívott fel, idegenvezető volt, gyere el velem egy vacsorára a Síposba! Egy tucat olasz pasi jön, vén majmok, de baromi gazdagok, nőket nem akarnak, kurvákat pláne nem, kellenél segíteni… Hát mondom! Bakker! Egy szót se tudok olaszul! :)
Nem szaporítom… Elmentem. Egy fura figura ült mellettem, a tornacipőjében nem volt pertli, olyan dús, fekete haja volt, hogy megőrültem tőle, és egyfolytában hülyéskedett. :))) Nevetés, röhögés, fuldoklásig, mutogatás kézzel-lábbal. :)
Még két napig kísértem őket, nem… nem volt szex, szóba se került. :)
Viszont rengeteg pénzt kaptam a végén, nem is számítottam rá, rémülten tiltakoztam, és megkérdezte… Akarok-e olaszul tanulni. Hát mondom. Siiii! :)
Aztán még most is a barátom, de soha többé nem fogadtam el tőle egyetlen fillért se.
Szóval másnap este megcsörrent a telefon. Csak egy-két mondatot mondott. Leírtam úgy-ahogy. Azonnal vettem szótárt… Lefordítottam úgy-ahogy. Valami olyan volt… Come stai? Sono Enrico. Oké? Io sono… Tu sei? Este válaszoltam úgy-ahogy. Rendszerint hibásan. :))) Nagyokat nevetett.
És hívott. Minden áldott este. Nyolc évig… Utálta, ha nem talált itthon. És én tanultam az olaszt. Csodaklassz játék volt, közben többször jártam nála kint Bolognában, természetesen Horrorkával is, és később Gáborral is… Életem legszebb meséje Enrico volt. :)
És az első zene, amit még az internet előtti időkben megértettem… Az a L’italiano volt. Toto Cutugno. Rém büszke voltam magamra… :)))
(Tudom, hogy rém gagyi zene, na! Nem köll beszólni! ) :)))))
Már egy éve ismertem Enrico-t, amikor szembesültem vele, mekkora hatalmas ember. De nem biztos, hogy ezt el szeretném mesélni. :)
Kit nézel hülyének te… Ugye? :)))
A Gábor a minap azt mondta, hogy Enriconak én vagyok a nyunyókája… Hát mondom! És neked mi vagyok? :))))
Nézett rám vigyorogva… Soroljam? Takács Bálint! Most tényleg! Soroljam? :))))
Hát mondom… Beszéljünk inkább másról. Jövő heti kaja? :)))
