Kellemesen telnek ezek a nyár eleji napok, csend van, nyugalom, béke. Élvezem a piacról felhalmozott friss dolgokat, azt hiszem rá fogunk szokni a piacjárásra megint. :)
Régen, amíg megvolt a kislakás, a mi kis játszóterünk a Gáborék házában, akkor hetente jártunk a Lehelre. Aztán amikor ide hozzám bútoroztunk be, akkor értelemszerűen a Nagycsarnokba, de ott megszűnt a parkoló, lehetetlen volt megállni évekig. Most van mélygarázs, úgyhogy szabad a pálya. :)
A saltimbocca-projekt lezajlott, mindenkinek ajánlom, valami mennyei! Köszönet a zsályákért, remekül érzik magukat, öt és felen laknak egy cserépben, erőre kaptak mind, és már új levélkéknek örömködöm. :)
Szóval a saltimbocca! Eredeti olasz recept alapján, borjúból. Sok vajjal és borral… Fent van a recept a neten, a titok a hús hajszálvékony szeletelése, és persze fontos, hogy férfiember süsse. :)
Persze nem, ezt csak kitaláltam. De a Gábor a húsmester nálunk, nekem nincs hozzá türelmem úgyse. :)
A tűzhelyet, csempét, a 37 teljesen felesleges precizitás okán összepiszkolt tányért, tálkát, serpenyőt, kést, villát és más rejtélyes konyhai kínzóeszközt nagy alázattal megtisztítottam a mestermű elfogyasztása után... :)
Nemrégiben kiderült, van fokhagymaprésem! Komolyan... Gábor bemutatta:
- Fokhagymaprés! Ő Klári... Klári! Ő fokhagymaprés! A kredencfiókban lakik, én 22 éve ismerem...
Hát mondom! Örvendek! Én meg 30 éve tubusos fokhagymakrémet használok, de majd kiböködöm a trutyit kötőtűvel, ezt a praktikát már ismerem a ti konyhátokból... De hogy nálam is lakik ilyen szörnyeteg! Borzasztó... :)))
Mindegy. Csövezzen nálam továbbra is, nem zavar. :)
Cuki jelenetnek voltam részese a lépcsőházban… Tarts két métert! :))))
Vittem le a szemetet, és hallom a földszintről, valaki nagyon káromkodik… „Hogyazisten!” Leérek, látom a lift előtt az én fidesznyikes szomszédasszonyom totál eltorlaszolta az átjárást. Piacról jött ő is, felborult a banyatank, kiesett a kezéből egy cserép csüngős fukszia is, tojás a földön, föld, virágok mindenhol, szóval várni kellett. Álldogáltam, szedegette, beszélgettünk… Egyszer csak jött le egy fiúcska a másodikról… De még milyen helyes fiúcska! Valami egyetemista bérlő, gondolom…Ő is megáll a lépcsőn, két méter, tájékoztatom a helyzetről. Na jó… de neki meghozták az ebédjét! Közben az ételfutár besorjázott, két méter a szomszédasszonytól. És szaporodtunk… És mindenki nagyon röhögött már kínjában, amikor besorjázott részegen a teknősfejű Gyurika, aki teljesen háborodott, meg piás is már permanensen vagy húsz éve… Átgázolt fukszián, földön, futáron, és belelihegett az arcomba:
- Mi van itt? Lakógyűlés? :)))
Hát mondom… Veled is csak sűrűbben vagyunk! :))))
Hát ilyen dolgok történnek kérem… :))))
Holnap jöhet a thai kaja, már alig várom azt is! Aztán ha nem lesz nagyon hideg, akkor menni is kellene valamerre, ki a szabadba. Mondjuk talán vasárnap. Fűben ücsörögni, kavicsot gyűjteni, fagyit nyalni, virágot, tücsköt-bogarat fotózni. Ilyesmire vágyom. :))))
Jó hír, hogy ma csak kettő mentőt láttam a téren szkafanderes fehér emberekkel.