Mindent bedrótozok, imádom! Kristályok kivételesen sárgarézben, a többi ékszer mind vörösréz ruhát kapott, iszonyú mennyiség van a tekercsen, több száz ékszerre lesz elég. :)))
A héten igyekeztem kiheverni ezt az ötnapos nyavalyát, hát tényleg brutális! Mára nagyrészt jól vagyok... de a hangszálaim totál beadták az unalmast! Valami mutálós vartyogás jön csak ki a torkomon. :)))
Ebből akupunkti lesz! :)))
Gábort elzavartam Gáborpapával a Mirákulumba. Ha még két napig ápol, abba biztosan belezakkanok! Feküdj le, hova mászkálsz már megint, edd meg a levest, ezt vedd be, azt vedd be! MOST! Még mindig nincs lázad? Biztos? Azért mérjük meg! Idd, amíg forró! Sok méz van benne... :O
Otthonról is fél óránként felhívott, ugye nem álltál neki fűzni... Áááá! Nem! :)))
Az orrom meg nyúlt előrefelé, mint Pinocchio heftije! :)))
Szóval most szabad hétvége van, és drótozás! :)))
Ami rossz, hogy bizony ez a Koronavírus már 50 országban felbukkant, elképesztő gyorsasággal spriccel szét a világban. A magyarok is nekiláttak a spájzolásnak, érdekes jelenség! :)))
Na jó! Én is hordtam haza kis tartalékot alapvető élelmiszerekből. Nehogy elfogyjon! Rücskös zizi, kakasnyalóka, zselés cukor. :)))
Ennyi mára, és egy kis napló 2010. Kedves történet volt... És emlékszem! Ebbe is bele lett kötve. Naná! :(
Egyébként nyugodt nap volt, a göngyölt csirkemáj mellé sütöttem zsírban kacsamájat is, imádom! Hagymával, paradicsommal, paprikával!
Most egy pár napig az lesz a vacsi.
A hentes tegnap nagyon aranyos sztori volt, biztosan nem fog sokaknak tetszeni, de nem érdekel.
Fiatal, nagyon szép arcú, de teljesen mosolytalan, komor, elutasító roma srác. Tökéletes udvariassággal szolgál ki, de a szeme valami iszonyú. Azé az arab pincér gyereké, a Khaledé volt ilyen, aki sokat mesélt nekem a Koránról Egyiptomban, és természetességgel közölte, hogy a nagy vágya... hogy öngyilkos merénylő legyen, és ezzel dicsőséget szerezzen a családjának!
Szóval a hentes kimérte a kétfajta májat... Aztán gondoltam megkérdezem meddig kell sütni, sose csináltam még ilyet kacsából! Nem vagyok valami húsértő szakácsnő...
Komolyan mondom, elképesztő volt a változás! Ahogy megenyhült, meglágyult az az arc, ahogy hitetlenül nézett rám, aztán elmosolyodott gyönyörűen, és elmondta hogyan süssem. És olyan hálás volt, hogy... nem cseszegettem, hanem gyarló és tudatlan emberként tőle kértem tanácsot!
És belegondoltam... hányan és mi módon alázhatják meg nap mint nap ott a nagyáruház pultja mögött.