Hát ez se az enyém már, elvitték. Lehet újra készíteni, bár azt nem tudom megérteni, hogy a millió fajtájú és színű üveg virág mellé miért nem gyárt a gyártó zöld leveleket is? :)))
A hétvége elreppent, ahogy szokott. Elkövettem a hibát, és megengedtem a Gábornak, hogy a piacról hozzon húst... Hozott. Megint egy fél disznót, mellé velős csontot, egy kis zsák krumplit... Nem képes kis tételben vásárolni. :)))
Jó volt a rakott zöldbab, felkerült a kedvencek listájára. :)))
Sokat videóztunk, megnéztük a kedvenceinket, ahogy minden évben... a Szakonyi Roland szülinapját... Hát az óriási! Az egész sztori óriási! :))) Minden másodpercénél van nevethető részlet! :)))
És megnéztük a Stadler armanis filmjét... Kedveltem az öreget, egyszer Bajáról hazafelé elkanyarodtunk Solton az üzlete felé, fiatal, erősen mázolt pipik hemzsegtek a bácsinál, iszonyú volt az árukészlet, tulajdonosi büszkeséggel próbált rám tukmálni valami harminc éves irhakabátot... :)))
Persze vettünk Stadler sört, az üvege még meg is van, rajta a híres festmény, meg az aláírása. :)))
A saját márkás tisztítószerei minősíthetetlenek voltak. :)))
És minden női vevő kapott fogatlan puszit! Erős pézsmaillata volt... Nem lehetett nem kedvelni a vén bohócot. :)))
Voltak még poénok, nem kevés, de nem lehet leírni őket, mert a humortalan vén múmiák rögtön ráugranának... Na egyet mégis! :)))
Kérdés a közös naplónkban, mit énekeltünk utoljára együtt... Én, nagy meggyőződéssel: Twisted Sisters! Nyáron!
Gábor: A Szakonyi Rolandot. Kis Grofó! Ma este... Röhögve... És tényleg! :)))
Ma kihasználtam a napsütést, és elmendegéltem a cseh üveggyöngyök márkaboltjába, levásároltam a karácsonyi utalványt! Iszonyúan élveztem, a fiúcska is segített lelkesen. Turkáltunk a gyöngybárban... Eltartott egy ideig! :)))
- Nézd! Fekete macska gyöngy! Nagyon ritkán kerül elő!! És ezek a barack árnyalatú hatosok kifutósak... :)))
Aztán délután dolgoztam, érdekes... Januárban alig szokott céges munkánk lenni, most három is befutott. Mondjuk szórólapot tervezni szeretek, csak nem mindig értékelik a humoromat. :)))
Aztán a bulvár. Megmosolyogtam a püffedt bérblogger levezetését a mitomániáról. A bujkáló, a sunyi, a free legnagyobb hazudozója és leskelője. :))) Bár mondjuk a damilhajas jóval nagyobb mitomán... Mint ahogy ezerszer bizonyítottuk is. :)))
Én nem hazudok blogban sose, aki járt nálam, az láthatta. :)))
A fotó szárnyra kelt a neten, járkál kézen-közön, mint a sittes lányának esküvői videója. :))) Jókat nevettem a kommenteken... :)))
Aztán van még ahogy ígértem! A kérdés a fikafosozásért! :))) Ki tudja megmondani, hány évesnek hazudta magát a hegyes orrú giliszta akkor, amikor meg volt bolondulva azért a pasiért, akit később a pécsi rádiósként ismertünk meg, és aki szintén sok vidám percet szerzett nekünk? :)))
Emlékszel öreganyám?
Reppentetted a zsenizsét, fizetted a tolmácsot, fizettél mindent, és lett a török free! Mert biztosan millió mohamedán asszony akar majd magyar férjet, és millió mohamedán férfi keresztény magyar nőt... Csak cserkészhesd be ezt a puccos bajszú ál-Chaplint! :)))
Hány évig is koslattál utána?
És még ma se hiszed el! Előbb ismertem meg őt, mint te. Személyesen. :)))
Valami azért érdekes... Akkor nem zavart volna, ha millió mohamedán jön az országba. Most mitől lettél ennyire náci-barát, ennyire migráncs-gyűlölő? He? :)))
És akkor jöhet a holnapi fikafosozás, lehet ébreszteni a puffadt-Mártát betűbactatás ügyben. Írt az Aha!
A legközelebbi fikafosnál a pongyolás csövest szeretném megírni... :))) Újra. Remélem nem baj! :)))
Ja! És igen! A jó dokit nem ismertem személyesen.A naplómat olvasta, vélhetőleg álnéven. És váltottunk néha gondolatokat az iwiw-en. Kedveltem őt is, és kedveltem a szép, okos, és igen finom, művelt szeretőt is. :))))