Végre sikerült átjutnom Gábormamáékhoz, elvileg ugye amikor nincsenek a csodavölgyben, akkor együtt vagyunk egy napot minden héten, de az idén ez valahogy megritkult. Egyre több a dolog, egyre nagyobb a hajtás, hiába.... :(

Mindenesetre főztem ebédet, volt húsleves, sült csirke, és túrófánk. :)

A nagy hír, amit minden évben megírok, hogy kinyílt az első hóvirág a kerítés mellett, a szomszéd kertben. Megyünk kifelé a télből, tavasz lesz nemsokára! :)

Az van még... hogy utálom a face-t. Erős okom van rá, de most ugye egyéb okok miatt duplán is meg kell szoknom. És ott is ragadtam este a virtuális dzsungelben, idióta teszteket töltöttem ki, matekból még mindig ott vagyok a topon, történelemből kicsit döcögtem, irodalom, írás oké, démon voltam előző életemben, kreativitás oké. És ezekre a marhaságokra elment két órám! :(

Megnéztem pár adatlapot a múltból. Továbbra is nevetségesnek látom őket, és nem vagyok rájuk kíváncsi. Szánalmas, üres életű emberek, csillivilli biszbaszok, csillámporos idézetek, rothadó, semmit érő életek, maguknak is hazudnak, egymásnak pláne, hullanak a semmibe... Áhhh! Nem az én ügyem. :(

Szerencsére... :)

Főiskolás koromban bejárt hozzánk a klubba egy fiatal katolikus pap, már nem emlékszem a nevére, rém laza fazon volt, néha elszívott az arabokkal egy-egy spanglit is, (trombitát) , imádtunk vele vitatkozni. :)

A szavai megmaradtak. Minden este, elalvás előtt tedd fel magadnak ezeket az egyébként hittől független kérdéseket:

(A sorrendet már nem tudom...)

1, Alkottál ma valamit, amitől, szebb, vidámabb lett a világ?

2, Élesítetted az elmédet? Tanultál ma valamit?

3, Tettél ma jót emberrel vagy állattal?

4, Mosolygott rád ma valaki?

5, Biztosan ma is hibáztál. Ráismertél a hibádra? 

Öt egyszerű kérdés. Egy perc végiggondolni, és én azóta minden nap megteszem, amikor belefúrom a fejemet az extra párnácskámba, és igencsak működik a dolog... pedig ennek bizony több mint harminc éve. :)

Megmutatom a mait:

1, Pedertem két ékszert, holnap fotózom. Írtam vicceset, mutattam derűset, és főztem is. Másoknak. 

2, Olvastam Szabó Magdát, matekoztam, elolvastam sok-sok cikket, és A Sógun-ból két fejezetet, amíg sült a csirke. :)

3, Öleltem. Kutyát is, embert is, igen. :)

4, Igen! Nevettek is. Gábor, Gáborpapa, Gábormama, Bojtár kutya, barátnő telefonon, szomszédasszony a folyosón. :)

5, Igen. Kevesebb olaj kell a sablonba. Gábort nem kellett volna lecsesznem, nem tudhatta, hogy a körút be van dugulva. Így se késtem el az ebéddel... Majd megkövetem... Orálisan jóvá teszem a hisztimet, és kész. :)

Ennyire egyszerű, és tiszta az ember lelke... :)

Természetesen az én nyughatatlan lelkem feltette képzeletben a kérdéseket a mai gyűlölködőknek is ... Merthogy ugye RE HAB... (Nagyon röhög az Aha...)

Feltettem. Képzeletben. Mindegyiknek. És undorral töröltem is a memóriámból a gondolatokat. Azonnal. 

Mert az eredmény iszonyú lett. Fekália, BEFOFÁS... Rettenetes fotók. Undor. 

És nem, nem nyúlnak utána se betegnek, se haldoklónak. Iszonyú! A pokol legmélye. Kamuk, ingyen kreditesek...

Zabálnak, össztáncot ülnek a vég kezdetekor.... És soha nem fogják megérteni! :)

Hogy élni jó. És szép. Csak halkan, csendben jegyzem meg. 

Oszt ezzel el lehet menni a bíró elé. És elhiszik a primitív agyukkal. Ahogy azt is, hogy nyolc éve erősödik a forint. Miközben olyan mélyrepülés van, hogy csak nézek. Keresztárfolyamról sose hallott, sötét mint az anyaföld. A devizahitelesek ügyébe bele se kezdek. Tudatlan bunkó... Na ez se az én ügyem. 

Szerencsére. :)

Megyek Margo-t olvasni. Pápuszi! :)