Ez a legtöbbet játszott puzzle az egyik kedvenc játékoldalamon, remekül lehet meditálni játék közben, és ma kedvet kaptam kicsit meditálni. A jógát is szeretem, de mostanság alig van rá időm... :)

A gyantám elfogyott, az utolsó adag szárad, péntekig nem lesz módom önteni, akkor talán eljutok a nagykerbe. Csütörtökön fotózok, és mutogatok majd. :)

Az az igazság, hogy nem lepett meg, ami ma történt. Régóta figyelem a virtualitás pszichopatáit és szociopatáit, húsz éve van netem, azóta több százba belefutottam, és a történet mindig ugyanazon séma szerint íródott. :)

Általános folyamat. Valami sikertelenség okán rátalálnak a hálóra. Egy részük kiköt a játékportálokon, másik részük politizál, és külön kaszt a fórumozók, bloggerek trolljai. :)

Először csak gyűlölni kezdik a sikerekről írókat, a derűseket, a humorral bírókat. Ez a gyűlölet viszkető kíváncsisággal párosul, egyre több időt töltenek a gép előtt, ott érzik jól magukat, a valós életük nyűg, keserűség, sokszor társas magány, vagy tényleg totál egyedüllét. :(

A gyűlölet lassan eluralkodik az agyon. Már nem olvasnak mást, lassan kirekesztik a külvilágot.  A legtöbben elvesztik pár hónap után a munkájukat, az albérletüket, a lakásukat, még olyan is akad, aki az egyébként jól működő vállalkozását dobja sutba, hagyja elhalni.  Az egyébként is kétséges baráti kapcsolatok megszűnnek, az alanyok nem mennek sehova. Nem tartanak kapcsolatot. Csak ülnek a gép előtt... 

Múlik az idő. Lassan felőrlődnek a családi kapcsolatok is. Egyre jobban zavarja őket a fény, az igazság, és a vidámság. Már azzal kelnek, azzal fekszenek. Ártani! Minden áron ártani! 

Ekkor már az agy annyira beszűkül, hogy a romlás jeleit se veszik észre. Jön az antiszociális szakasz. Senkit nem engednek be az otthonukba, gyűlik a szemét, a mosatlan edény. Ételükre már alig igényesek, de ha készítenek nagy ritkán valami emberi táplálékot, akkor azt igazolásként kiposztolják. Ez a legviccesebb momentum szerintem. :)

És telnek az évek. Feljelentgetésekkel, kamu panaszokkal, nekem nem egy ilyen őrültem van raktáron... Mint köztudott! :) 

Attól őrülnek meg igazán, ha becsületes emberbe botlanak. Aki szépen él... Na attól totál bepörögnek ott a virtuális zombikörnyezetben! Nem találnak támadási felületet. Évekig se! Itt a vég... 

Elvész az önkontroll. Marad az őrület. Az elme vége. Összeomlás. Általában rút betegség, esetleg évekig tartó vergődés, bezárva a saját elméjükbe. Őszintén sajnálom őket. :)

Sok-sok év után idéztek kb. 15 percnyi zavart az erőben. Mindenki beélesítette a fénykardját újra, és akkor mi van? Semmi se... Jót nevettem. :)

Nekik hetekbe telt. És én mondom, nincs már messzire a vég. És tényleg mondom! Sok-sok száz esetet végignézve... Egyszer csak leborulnak a gép mellől, és eltűnnek a virtuális süllyesztőben. 

Így lesz. Százszor, ezerszer így volt... Talán jövőre, talán két év múlva. De így lesz. Hidd el! :)

És természetesen jönnek újak. Új portálokon, új galaxisokban írunk mi igazmondók, és éljük a valós életünket, eszünk jó ételeket, szeretkezünk, és nézünk filmeket, hallgatunk zenéket, olvasunk könyveket, és tudunk még nevetni, és nekünk jó... :)

Nekik meg nem jó. Erről szólt a mai mese.

Mert ők már képtelenek boldognak lenni. Ennyire egyszerű... 

Zombik.