Nap vége, akkor egy kis irkafirka, ahogy ez lenni szokott. :)

Érdekes nap volt, leselkedőkkel és birodalmi lépegetőkkel, no meg melódiával persze. Sokszor rácsodálkozom, milyen borzasztó lehet annak az élet, aki nem élvezi a jól végzett munkát. 

Volt egy félbeszakadt bejegyzés a felégettetett oldalon, ma megnéztem kíváncsian a tényeket. Aztaaaa! Nem gondoltam volna, hogy a társkereső üzemeltetése ekkora hatalmas üzlet! Főleg ha van hozzá befektető, szaktudás, és persze emberi hozzáállás. Mennyi drága TV-reklám, mennyi sok óriásplakát, és micsoda hatalmas nyereséget könyveltek el ezek a cégek! Hát igen...  Ezt nevezem! :)

Ha társat keresnék, akkor tudnám hova menjek. 

De folytassam a mesét ugye... Szóval Bonefang beköltözött erdejébe, és szivárogtak a lakók sorban. Még csenevészek voltak a fák, de már madarak daloltak rajtuk, jöttek az állatok mind, és jöttek a varázsvilág lényei, elfek és manók, koboldok és tündérek. Én is akkor jutottam oda, vállamon a rongyos koboldtarisznyával, emlékszem. Március volt, és hideg volt, de sütött a nap, víg kedélyem volt, messze tájról, a fáraók földjéről érkeztem, tele volt a lelkem a csodával és szépséggel. :)

Nyárára szépen megszaporodtunk az erdőben, de Bonefangról mit se tudtunk, fogadott helytartóit láttuk csak, nyájas szóval invitáltak minket, ingyen volt minden, kis kuckómra egyszer hat évi bért is utaltatott egy titkos jótevő. Berendezkedtünk hát bátran, nem tudván mi vár ránk. 

A bajok akkor kezdődtek, amikor egyre élesebben kettévált az erdő társadalma. Egyik részen álltak a szörnyetegek és vérengző vadállatok, méretüknél fogva egyre nagyobb teret foglaltak el az erdőből, és mivel a helytartók is mind válogatott történelmű szörnyetegek voltak, hát bizony sose lehetett igaza ott a szelíd népnek. :)

Hogy kik voltak ők? A varázsvilág tagjai, meg persze minden szelíd vad, madarak egy része, pillangók, őzek, nyulak és voltak még halak is, és sokan voltunk, sok közös tulajdonsággal, szerettük a derűt, a táncot a hatalmas Fórum-tisztáson,  nevetés hallott mindenhonnan, és játszottunk a Hold fényében, és csodavilág volt. :)

És Bonefang még mindig rejtőzött. Lesett a felemás szemeivel gonoszul, profilozta az erdő lakóit, csattogtatta a rút agyarát, csorgatta élvetegen nyálát, gyűjtötte az információkat, a helytartók szállították azokat engedelmesen.

Nem szégyellett szeretkező tündéreket se meglesni a nagy lapulevél takarásából, és szerelmesek üzeneteit halászta ki a csermelyből. Így telt a nyár, és észre se vettük, kevesbedett a víg nép, a félénkebbek elmenekültek az erdőből a vérfarkasok üvöltése okán, vagy a halálbaglyoktól rettentek el. 

És jött az ősz. De erről majd holnap. :)