Hrstka, bármit is jelentsen. Szlovákiában vettem egy ilyen csomagot, mert olyan szép, színes volt, és olcsó is volt…  Érdekes keverék, nyolcféle bab és lencse. :)

Holnap ezt főzöm meg valamiféle zöldséges, tejfölösen habart levesnek, érdekes egy recept, meglátjuk! :)

A hét szomorúsága természetesen Karsai Dániel halála, legyen neki könnyű a föld. Nagyon szerettem a szavait, szürkébb lesz nélküle a világ, remek ember volt. Volt becsülete, humora, igazsága, emberi nagysága.

Bedő Dávid megemlékezett róla a parlamentben, a képviselők egyperces néma gyászt viseltek.

Kövér házmester mindezt ízléstelen provokációnak titulálta. Keresztényi szeretet…

Szintén gyászos téma, hétvégén hatalmas filmet láttunk! Az elmúlt tíz évben nemigen született az én ízlésemnek megfelelő magyar film, már persze az Aranyéleten kívül, ezért ez most nagyot ütött! Címe: Lefkovicsék gyászolnak.

Ma könnyű napom volt, a Gábor főzeléket kívánt, és csak a tér túloldalára kellett átszaladnom az új zebrán, a vevő Foxpost-tal kérte a bélyegeket.

Egyik kedvenc vevőm egyébként, minden vásárlásakor felhív, és alkudozunk nagy élvezettel további bélyegcsomagokra. Aztán beszélgetünk a bélyegekről, az érdekességekről. Irtóra élvezem, mert igazából ő az egyetlen a környezetemben, aki érti mi a Nagymánya, a koronás madonna, vagy a libanoni cédrusos. :)

Nagyon szerettem volna Horrorkával megszerettetni a bélyegeket, de amikor még alakítható volt, akkor a színészet érdekelte, imádta a színpadot, rám se figyelt. :)

Ami szót érdemel még, nekiláttam a 2002-es naplóm felszámolásának. A januáron már túl vagyok… Rengeteget dolgoztam akkoriban, Horrorka szórakoztatóan pimasz kiskamasz volt, nyertem egy háromnapos osztrák utat egy rádiós játékkal.

Természetesen a Gáborral mentem, vicces történet sikeredett belőle élő rádióműsorral egy hüttéből, majd megírom. :)

Közben megérkezett az ősz, más illata van a Dunának, és zokni van a lábamon. Ma kismajmokkal. :)

Viszont végre iható az ásványvíz. Először nem is értettem, a kedvenc vizem az első kortyoknál a megszokott ízt mutatta, majd pár perc után undorítóan klóros ízt éreztem… Aztán persze leesett a tantusz, nem a vízzel volt a baj, hanem a jégkockákkal. Én rengeteg jéggel iszom mindent nyáron, és az ivóvízbe árvíz idején sokszor a megszokottnál ötször több klórt tolnak.

Ennyi mára… Most még eszem egy kis epres csokoládét őszi szomorúság ellen. Nem elfelejteni, jövő héttől dupla adagot kell venni. :)