Elképesztően jópofa karácsonyfadíszek vannak manapság, minden adventkor bemegyek legalább egyszer a Butler’s-be csodálkozni, és néha bizony el is csábulok… Pedig általában hagyományos, piros-arany díszítésű a fám, de némi poént itt-ott már megengedek magamnak. :)))

Szívem szerint persze csupa rózsaszín gömb, cukor, szalag és girland lenne, de akkor a Gábor nem aludna vele egy szobában… Örök téma! :)))

Innen már rohanni fog az idő, elkezdtem visszatenni a bélyegcsomagokat a tároló dobozokba, az idén már nem tudok velük pepecselni, és a gyöngyfűzés is csak pihenésként lesz elképzelhető.

Ilyentájt többet csacsogunk mindenkivel, szóba jött, melyik volt életünk legszebb adventje. :)))

Nekem nyilván 1991. Májusban megszületett Horrorka, nagyon élveztem az anyaságot, és bár szegények voltunk, de gyönyörűen kidekoráltam a lakást, a fánk egészen kicsike volt,  az én lánykám már stabilan állt a lábán, és maga kanalazta a bajai halászlevet nagy élvezettel, tömte kézzel a szájába a gyufatésztát, még a feje búbja is piros volt a létől. :)))

És ami még csoda volt nekem, egyszer vonatra várva volt egy estém az adventi Velencében.

Csak elsétáltam a Szent Márk térig, és már fordultam is vissza némi vásárlás után az állomás felé, de annyi gyönyörűséget láttam akkor, ami egy életre elég emléknek. :)))

Más. Ma leolvasták a villanyórámat. Igen érdekes volt, mert előtte nem értesítették a házat, senki nem várta… Hát mondom! Mi lesz azokkal, akiket nem talál otthon? Erre aszongya a leolvasó… azok továbbra is becsült számlákat kapnak. :O

Így lehet kamatmentesen kölcsönt szedni a lakosságtól, mindenki spórol nyár óta, de fizethetik a 2020-as, a járvány miatti erős fogyasztásukat (2021-es leolvasás), a megemelt, brutális idei áron… Na gratulálok, detélleg! :O

A cukor- és üzemanyaghiányról már nem is szólok, mert felesleges, pénteken mi se kaptunk cukrot, nem mintha nagyon hiányozna, de tényleg azért legyen itthon 1-2 kiló az ünnepre. :O

Aztán Horrorka is mesélte, olvastam is róla, hatalmasat ugrott a bolti lopások száma, ennivalót lopnak az emberek leginkább, éhesek… Nagyon kedves sztorit olvastam, a piacokon kezdődött a mozgalom, ha vélhetőleg szegény ember vásárolna mondjuk egy almát, vagy valami olcsó húst, akkor a mögötte állóak közül egy jómódú megkérdezi, hogy elfogad-e ajándékba valami minőséget, vagy mennyiséget… Örömet szerezne vele… :)))

Az olaszoknál ez régen működik, „lógó” kávé, péksütemény, ásványvíz… Kérnek két kávét, egyet a falra, egyet pedig fogyasztásra… A falra felkerül egy cetli, és ha betér egy hajléktalan, rászoruló, vagy menekült külföldi, akkor megkapja, és lekerül a falról a cetli. :)))

Láttam olyat is, hogy mágnestáblára kis képes mágneseket tesznek fel, kávé, narancslé, croissant, szendvics. :)))

„Iszonyú a kísértés a jóra.”  Ha jól emlékszem, akkor Brecht írta le először, a Krétakörben. De ez nem biztos. :))) Lusta vagyok rákeresni… :)))