Vajon mikor, és hogyan lesz már vége ennek az iszonyatos járványnak? Egyre több a halálhír, egyre több a gyász, közben millárdos értékben semmisít meg covid-teszteket Magyarország, mert lejárt a szavatosságuk, ugyanakkor a tüneteket nem produkálóknak még mindig sok-sok ezresért kell teszteltetniük magukat…  Miféle betyár eljárás ez, micsoda kegyetlenség? :O

Ráadásul még mindig csak november van, micsoda ronda, undok telünk lesz!

Nekiláttam a rendes, év végi nagytakarításnak, de nem sokat haladtam… A galéria felső polcain olyan sok érdekes album van, festmények, bélyegek, saját fotóalbumok… Na a legrondábbat kiselejteztem, harminc éve raktam össze az esküvőnkről, és Horrorka babakoráról. Harminc éve ijeszteget ez a rettenet, kilógott belőle két szürke selyembojt, minden évben egérnek hittem őket… Most kioperáltam a képeket, és eltettem Horrorkának, a szörnyeteg meg landolt a kukában. :)))

Fura érzés volt… A férjem milyen boldog volt az ő lányával! Tényleg bíborban-bársonyban járatta, az első karácsonyán már ott állt a fa alatt a háromkerekű bicaj, az első Barbie, pedig nem voltunk gazdagok, tényleg nem! :))))

A nyolchónapos Horrorka meg stabilan áll a tömzsi lábain, a másikon kézzel gyömöszöli a szájába a halászlét tésztával, még a feje búbja is piros! Kész horror! :))))

Hogy meg tudnak fakulni az emlékek…

Aztán Gábornak is fő a feje, túl alacsony a Duna vízállása, nem tudnak úgy odaállni a bárkával, hogy elérjék a díszeket a Lánchídon… Ősz van, tél eleje, és nem esik csapadék sehol a vízgyűjtő területen. Azért ez nagyon nagy baj… :((

Hogy valami vidámról is szóljak, nekünk kettőnknek külön nyelvünk van, kialakult a „huszonévek” alatt, csak mi tudjuk, hogy ki a Zebu, mit jelent a ploccs, a hangyabőr, vagy a pilicka… Szóval ma csörgött a mobilom, ő hívott…

Beleszóltam… Vargáné! (Sose hívtak ezen a néven természetesen… )

Gábor: Hej? Say? 4711 van? Pórul?

Hát mondom… Ja… :(((

Magyarra fordítva… Ma frankfurti levest főztem, nagyon szeretjük… Namármost! A multinál a német kel nem büdös, de a magyar és a déli országoké igen, annak le kell önteni az első főzővizét, mert nem viselem a szagát. Szóval meg szoktuk nézni a származási helyet… De most elfelejtettük.

A magyar kelkáposzta szagát Vargánénak hívjuk, a Hej Vargáné káposztát főz c. műremek okán. És azért 4711, mert ilyenkor nekem nem elég a szellőztetés, meg a légfrissítő, azonnal fújok magara egy kis No.4711 kölnit, és gyújtok egy Baba say füstölőt. :)))

Minek annyit beszélni, ugye… :)))

A 4711… Fiatalkoromban nagyon szerettem, Horrorkától kaptam tavaly két hatalmas üveggel a nosztalgia kedvéért… Akkor a szürke Charlie parfüm volt a másik kedvencem, az is visszatért a piacra, de már nem olyan, azt én vettem, de nem szeretem… És az örök kedvenc 35 éve töretlenül és megunhatatlanul a Cacharel Lou Lou. Most is kértem a Jézuskától azt is, és felkerült a Pink Sugar is a listára, a hétköznapokra. :)))

Ez meg egy jó szagos napló lett! Nem baj. :))))