Muszáj idetenni, nem én fotóztam, de a Gáborék mellett is kinyílt a hóvirág, ez nekem minden évben igen nagy öröm. Tavasz jön megállíthatatlanul, egyre hosszabbodó napokkal, kell ennél több? :)))
A szombat nem csak a hóvirág okán volt örömnap, Gábor unokahúga, az egy szem unoka itthon van a párjával Angliából pár napra, együtt töltöttük a délutánt Gábromamánál. Egy év alatt sokat elértek, nagyon jól érzik kint magukat, Bournemouth egészen lent van délen, a tengerparton laknak, már vettek autót, és igen szép lakást bérelnek. :)
Szóval sok minden fért a hétvégébe, például elkészültek az első drótékszerek... A héten már tudom fotózni, feltölteni őket. :)
Ma meg jártuk az utunkat, Gábormamánál ebédeltünk, és most jöhetnek újra a dolgos hétköznapok. :)))
A bulvár igazán botrányosra sikeredett, pénteken éjjeltől kezdve fröcsögték a bűzlő, hazug, irigy epét. A két aljas öregasszony. :)))
Mi is történt?
Gáborral húsz éve dolgozunk együtt, a cégecskénkből származó jövedelmet mindig elosztottuk testvériesen, mellette neki is, nekem is voltak más bevételi forrásaim. Kb. egyformán bírtunk anyagi javakkal, és nem is volt ez soha téma. A Gábor igen gáláns egyébként is velem is, a szüleivel is. :)))
Most az új vállalkozásuk okán láthatóan nagyobb összegre tett szert... És igen! Felajánlotta a kártyáját. Korlátlanul. :))) Még sose történt velem ilyen! És értelemszerűen nem is éltem vissza vele, játszottunk. :)))
Hülyéket beszélt... Ne vegyünk egy fél disznót? Öt kiló pacalt? Akciós! Bedobált kocsiba belga csokit, marcipános "mentes" bonbont sok ezresért, egy hintalovat, meg minden marhaságot... Alig győztem visszarakodni. :)))
Rengeteget nevettünk... Hát minek kellene nekem például rádió? Meg hajsütővas! :)))
És az eredmény? Hát előre meg lehetett volna jósolni. Zsírpofin eluralkodott az őrület az éjszaka közepén, nem tudják lenyelni a Gábor-békát, ahogy a Hajni-ügyet se... nem, nem ismerik el, hogy élnek emberek békében, derűben, szeretetben... :))) És párban. Ettől megőrülnek, szégyenérzetük semmi, úgy öntik fel a netre az irigy tombolást, hogy muszáj megnevetni őket. :))) (Egy naplóval lentebb nálam kommentekben minden olvasható, érdemes! ) :)))
Az öregasszony meg már egészen népmesei jelleget ölt a kis denevérszerű arcával... Nézzük:
Egyszer volt, hol nem volt egy rút, gonosz kofa, aki hozzájutott egy nagy üzlethelyiséghez valamikor régen. Szép boltocska volt, sokan szerették, de hamar kiderült, nem volt becsületes a rútszavú, sunyi kofa!
Először csak az árakkal csalt, aztán ellopta a vevők vásárlásra szánt pénzecskéjét, beletúrt a táskájukba, egyre ganébb emberekkel barátkozott, azokat alkalmazta, nevette, ahogy azok megalázták a vevőket, és ha valaki panaszt emelt, azt kitiltotta az üzletből.
Így járt minden kifosztott, minden művelt, minden csinoska... És lassan szörnyű híre kelt a kofának, suttogta a nép a bűneit, és már senki nem járt oda vásárolni. Bezárt a bűnbazár... :)))
Eddig lenne a történet, de nincs vége! A rongyos, vén, beteg kofa a bűzlő, bezárt bolt kirakatába költözött, és a rács mögé zárva... Mint valami önkéntes állatkerti sakál... Saját ürülékében fetrengve mocskolni kezdte üvöltve a volt vevőket. :)))
- Tönkretettetek! Prolik! Kurvák! Kurafik! Cigányok! Fikafosok! Lufinénik! Véres vattában életre keltek! Elmebetegek! Mert a BDSM! Megveszlek kilóra! Kecó! Érted gecó? Kecó! Kiverem a szemedet lóvéval! Megbeszéltem a bíróval geccc! Hallod! Megbeszéltem a közjegyzővel is... :O
És igen. Ránézünk, megmosolyogjuk a kofát, meg az ő tombolását. Aztán sétálunk szebb, vidámabb élmények felé. Mi, a meglopottak... :)))
Hát így szól a fáma, és bizony ez az igazság... És hogy nem ő van mögötte? A tompa elméjén ülnek gonosz tort, mások torz gondolatát, gyűlöletét tette magáévá mindig? Hogy ebbe rokkant bele a vállalkozása? Mert meggyőzték? Hát... Így járt. :)))
Szegény, szerencsétlen denevérarcú kofa.
És Aha kecsesen benyújtja kis virsliszerű középső ujját elegánsan, és még a nyelvét is képes kinyújtani... És persze hihihi, és bruhahahaha, és még Bye-bye! :))))