Végre péntek, Gábor alszik, nehéz hét volt, ő gyakorlatilag a kocsiban töltötte. Hatmillió dolgot elintézett, ma még a Luca-búzát is megszerezte, ami nem kis teljesítmény manapság... :)

Én kedden dolgoztam, szerdán délelőtt fotóztam, délután Gábormama érkezett, ez is hagyomány. Megrendeltük a karácsonyi party-ra a hidegtálakat, sütiztünk, beszélgettünk, megmutattam neki az egy szem unoka angliai képeit, bejártuk virtuálisan a tengerparti várost, ahová most költöztek. :)

Csütörtökön jött a Mikulás, kaptam virgácsot... Sok-sok igazi rücskös Mikulás zizit, a kedvenc vodkámat (Goral), meg mindenféle finomságot. :)))

Ma megint munka, délután bevásárlás, a Lurdy házban megvettem pár ajándékot, láttunk két Mikulást, az egyik BIZTOSAN az igazi volt. :))) 

Az ásványbörzére nem mentem be, hatalmas volt a tömeg, és most annyi ásvány gyöngyöm és féldrágakövem van, hogy elég lesz egy évig. :)))

Ma eszembe jutottak a gyerekkori karácsonyok. Amíg alsós voltam, addig édesapu minden évben az utolsó tanítási napon feljött értem Pestre, és a délutáni vonattal vitt Bajára. Boldogság volt ülni, hallgatni a vonat zakatolását, majszoltam mindig nagy boldogan valamit, ragacsos üdítőket ittam... Már erősen este volt, mire megérkeztünk. :)))

Másodikban megkaptam az első korcsolyámat, kétélű kis izét... Apuék bezzeg profi korikat hordtak, az övét az 56-os disszidens öccse küldte Kanadából. A Csöpi. :)))

Hokiztak az ártéren befagyott tisztáson, apu, a testvére, és a hajógyári srácok. Én meg tébláboltam, csúszkáltam  a pálya szélén. :)))

Aztán egyszer valamikor a Csöpi is haza tudott jönni sok-sok év után. A gyerekeknek naponta ajándékokat rejtett el a karácsonyfán, életem első értékét, egy karórát a mai napig őrzöm... Ha felhúzom néha, akkor jár.  Rá egy évre szegény Csöpi meghalt. Autóbaleset. :(

A végtelen hosszú nyarakhoz képest a téli szünet rövid volt, de csodás. A Szenteste. A házban négy fát is díszítettek, nagy sarokház volt négy lakással, de együtt evett a család, illata volt a bajai halászlének, mindig apu főzte, nagy főzőmester volt a maga idejében. :)

Szép volt. Csodás emlékek ezek, tényleg szerencsés vagyok, hogy részemmé váltak. :)))

Aztán ötödikben leköltöztünk Bajára, mehettem édesapuhoz minden héten szinte. Illetve nem... de ez egy másik történet. Lehet hogy egyszer megírom. :))) 

Ja! És az adventi naptár! Horrorkától sorsjegy (NYERT!) , illatos öngyújtó, miniital... Gábortól gyöngyök. Mustármetál, grafitszürke és bézs gyöngyház. :)))

Hát így. 

Békesség van, derű, nyugalom. Advent. :)))