Vége ennek a nyugodt néhány napnak... Illetve a francot volt nyugodt! :(((
Volt ugye itt a Soroksári úton, meg az Ipar utcában az a hatalmas tetőtéri tűz. Zaj, piszok füst, rémület. 23 tűzoltóautó, rengeteg tűzoltó, rendőr, katasztrófavédelem, hülye politikus... Újságírók, tévések... És azóta totál káosz a forgalom, sávok lezárva...
És volt ugye az ünnep. Délelőtt még örültem, kevés repülő borzolta az idegeinket, de aztán a tűzijáték! Grrrr... Ki nem állhatom! És megint ide hozták, tavaly annyira fent volt a Dunán, hogy nem is hallottuk... Szóval a parádé után a tömeget ráengedték a hídról a Soroksári útra, ami ugye le volt zárva. 11 óráig! Én még ilyen dugót nem láttam, és a körúton se volt jobb a helyzet, mert ott meg a villamossínek felbontása miatt nem lehet haladni... Mindenki dudált, kiabált, anyázott, behajtottak a tilosba, szirénázott egy halom rendőr, haladni nem tudó mentő... Kellene már valami hozzá is értő városvezetés, ugye... :)))
Az ünnepre egyébként nem takarították az utcákat, és ugye az idén se járta sűrűn Pest utcáit locsolóautó....
Ma aztán kitört az őrület, délelőtt fotóztam, de előtte ügyintéznem kellett a NAV honlapján, és az már eleve ideggörcs... Ez volt a heti kedvenc, csupa féldrágakő, aventurin, jade, korall, achát, ilyesmi. :)))
Aztán borítékoltam, megírtam egy halom levelet a vevőknek, nem, nem tudom megcsinálni kékben, oké, leveszek belőle két centit, tünci ez a ruhád, javaslok hozzá mályva kristály nyakéket... Marsala kristályom nincs. (b+ a marsala-mániádat!.... ) Tudok csinálni Szvariból... Kb. 45.000.-... Egy hónap, mire ideér... Akkor jó lesz a Kristályocska mintájára 3.650.- ért mégis? Mályva. Oké, utalhatod, hétfőn postázom! :)))
Gábor beesett háromkor, hozott egy láda finomságot... Vagy négy kiló pirinyó koktélparit is, az is csak nekem terem lenn, drága Gábormama miattam kísérletezik a fajtákkal... Még fekete is akad. Nem finom! :(
Aztán szkennelés, kitöltés, ellenőrzés, pecsét, aláírás, főzz egy kávét, küldés, rohanjunk el bevásárolni, mi ez a kurva dugó itt... még egy e-mail, csatoljad... vevő nyomja a kaputelefont, "drágamáááriám", ölelés, puszi...
Mária volt az első meskás vevőm tíz éve, szerencsét hozott. Nemrég aztán összeszedte a régi, megörökölt, megunt bizsujait, és nekem adta. Szeretetből. Iszonyú értékeket, hát most én egy forintot kértem az ékszerért... :)))
Hozta nagy komolyan, picurka plüss zacskóban, masnival... Hozzon ez is szerencsét! :)))
Úgy legyen! :)))
Megköpködtem háromszor, mielőtt betettem a pénztárcámba, a többi szerencsefitying mellé. Van ott minden! Utazó angyalka bőrönddel, Horrorka rajzolt pénze, egyiptomi ritka, lyukas piaszter, még Faditól kaptam... Idei szilveszteri szerencsepénz, régi alumínium forintos, egy szerelem emléke... Az emberi élet értékét az emlékek száma, minősége és szépségtartalma határozza meg szerintem. :)))
Nekem kisezer tárgyam van. Szeretet-tárgyak... És mindhez kötődik egy-egy olyan ember, akit szerettem valamiért. Mondjuk mert jó ember volt... :))))
Vagy jó volt vele szex... Khmmm... :)))
Azt hiszem fotózni fogom a lakáskámat apránként... És történeteket fogok írni. Ahogy a free-n tettem sokáig. :)))
Csak ahogy elnézem... Itt sokkal több embert érdekel balhé nélkül is. És ez csodálatos! :)))
Szóval kipurcantam estére, de sebaj. A céges melóval nekem már nincs több ügyem, holnapra nagy kényeztetést szavaztam meg magamnak. :)))
Ami jár, az jár... :)))