Hát ez megint sűrű nap lett, céges munka is jött, fotóznom is kellett, főztem is, és ráadásul megfáztam. Szerencsére az akupunktis angyaldoki teája sokat javított a helyzeten, úgyhogy bírtam az iramot, és letoltam mindent rendben. :)

Úgyhogy mesélek.

Jött az ősz. Addigra minden lakó felépítette jóhiszeműen a saját otthonát, fészkek sűrűsödtek a növekvő fákon, magam szépen cizellált téglácskákból, jóízű, igaz szavakból építettem fel a kunyhócskámat, beköltöztek a barlangokba, odúkba az állatok, szeretetből és vidámságból szőttek sátrat a pillangók, a tündék és a manók, esténként mindenki összegyűlt, magam a Fórum-tisztásra jártam, ott voltak a barátaim, csupa szelíd népek. :)

Bonefang falat épített az erdő köré, zord szürke kőből,  annak tövében is folyt a mulatság, jómagam nem jártam arra sűrűn, riasztott a mézvirág tolakodó illata, de sokan szívesen töltötték ott a balzsamos nyári estéket. Szólt a zene, szerelmesek találkoztak a vidám fények alatt. A helytartók persze gyűjtötték az adatokat... És őszire elszabadult a pokol. :(

Sok-sok évnek kellett elmúlnia, mire megértettem. Egyre többen voltunk, egészséges viták születtek, barátságok köttettek, vélemények, érvek repkedtek, filmek, zenék kerültek szóba, művészet, irodalom, Bonefang nem értett már semmit és senkit, hiszen négyzetgyöknyi agyába csupán az ősgonoszság, a cezarománia, az anyagcsere illő elvégzésének tudása fért bele, valamint megfelelően tudta régen táplálni az utódait, ennyi elég is volt neki a tudás tárházából, olvasni még tán megtanult, az összetett mondatokat sose tudta értelmezni, és írni helyesen nem tudott soha. Félig analfabéta ez a Bonefang, világ butája...  :)

Őszre iszonyú dühre gerjedt, és utasította helytartót az érthetetlen népek eltüntetésére. 

Mondottam vala, a fal környékén nem jártam akkoriban, de hallottam az iszonyú sikolyokat, egy vérengző veresseggű vérpávián gyilkolt ott Bonefang helytartójaként, , hátsóját szemérmesen pelenkával védte, és tényleg! Szívesen mutogatta a pelenkás fotóit, és ezt tényleg hidd el! :) Közrendőr volt civilben, és helytartó! Detélleg! És erősen visszaélt a hatalmával, Bonefang élvezetére cinkék és szárcsák szárnyait tépte ki, Bonefang gyönyörrel, elakadó lélegzettel  nézte a vérengzést, csattogtatta egy szem gennyező agyarát, és biztos vagyok benne, rég érzett gyönyört intézett minden egyes fájó lélek lealázásakor tenmagának. Manuálisan. Különösen a szép és okos nőket utálta. De azokat nagyon. :)

A tisztáson se volt jobb a helyzet, a helytartó hiénák, és sakálok egészen bevadultak... 

De ezt majd holnap mesélem tovább. Köszönöm hogy ilyen sokan olvastok. Aki megkapta a pakkot, az jelezzen mán valahogy, mert manapság a posta roppant megbízhatatlan, ugye... :)