Egyszer régen, egy messzi, apró galaxisban, egy rút, öreg elf néni nyert a csillagközi ivóban egy erdőt. Nem volt valami nagy erdő, kicsinke volt már a kezdetekben is, azóta el is zsugorodott, vele vénült az elf néni is, azóta is boldogan kortyol, és meséli boldognak, boldogtalannak, minden űrhivatalnoknak és galaxisőrzőnek, hogyan gyilkolta halomra a jediket az erdejében, milyen gyalázatos módon mészároltatta le a tündéreket, manókat és az állatnépet annak érdekében, hogy az erdőben sose érvényesülhessék a galaktikus béke, sose süssék igazán a Nap. :)

Neve is volt ennek a néninek, nevezték ugyan szülei Varantyos-Koszmó Evillának, a Rücskös bolygó szülöttének, de szájának bal sarkából kilógó foga okán az erdő társadalma ráaggatta a kevésbé cifra, de igen találó Bonefang nevet. Mert rút volt az a fog, könnyen belemart minden igazmondóba, nyomában serkent genny és mindenféle csúnyaság. 

Mivel ez a történet egészen általános, bárhol, bármelyik galaxisban előfordulhatott volna, a tanulságos hosszú mese közben mesélek majd földi mindennapjaimról is, és megmutatom milyen csillogó dolgok kerülnek ki a kezemnek ügyéből. 

Fajtámra nézve pedig vagyok pedig kobold. És szeretnék veled beszélgetni. :)