Ezt a képet a Pinteresten találtam, muránói üveg cukorkák. Ma már természetesen Kínából. Kedves emlék. :)

Minden velencei sétánkon vettem egyetlen darabot. Sose többet… Egy üveg kehelyben laktak a fürdőszobapolcon, már majdnem harmincan. Tavaly aztán levertem a kelyhet, és ripityára tört majdnem mind. :(

Szombaton bolhapiacon jártunk a Gáborral, de összesen egy retró tűzzománc nyakéket, és pár egyiptomi medált vettem. És rettenetesen hideg volt! :O

Utána a megszokott cukrászdánkban reggeliztünk, én sós karamellszeletet. Beszélgettünk a bolhapiaci emlékeinkről.

Kezdetben kijártam a kislakásból a Pecsa-ba, és rengeteg minden marhaságot összevásároltam, de aztán moderálnom kellett magamat, a tárgyak helyet követeltek, és a hely egyre fogyott a lakásomban. :)

Nagyon szeretem a régi tárgyakat, és az évek alatt igazán voltak nagy fogásaim. Egyszer Veresegyházán a földön vettem észre a piszkos, szakadt láncot, 300.- forintot kértek érte. Antik, valóban velencei lámpagyöngyök, kézzel készített 3D-s, parányi üveg rózsácskákkal.

Hosszú lánc volt, megtisztítottam, két nyakék lett belőle, az egyiket eladtam sok-sok pénzért, a másik még megvan, megtartottam magamnak. :)

Aztán hasonló tétel volt egy szintén velencei, antik Millefiori lánc, mindkét ékszert viseltem Velencében… A Millefiorira azt mondta egy üvegműves, múzeumban lenne a helye. :)

Egyszer vettem egy hatalmas halom, kb. 25 kiló régi, összegabalyodott ékszert, az nagy élmény volt! Volt abban még gyerekágyas sündisznó is… A legérdekesebb egy hamis pecsétgyűrű volt, hamis Napóleon arannyal. :)

Tavaly valamiért nemigen mentünk bolhapiacra, azt hiszem leginkább a nagy meleg miatt, de az idén összeszedjük magunkat. :)

Érdekes dolog történt, egy házaspár nézegetett egy kis bélyegberakót, persze ösztönösen belekukucskáltam. Semmi értékes nem volt benne… Nulla forintot ért.

A nő felismerte az egyik bélyegen Ságvári Endrét, a férjből meg kibukott a náci gyűlölet. Nem írom le azt a mocskot, amit kiöklendezett magából, léptem el tőle undorodva… Kezdő bélyeggyűjtő lehet, érdeklődött az árról. A roma srác vidáman az arcába vágta, huszonötezer… :)

Rákacsintottam, visszakacsintott. :)

Náciknak még értéktelen bélyegeket se szabad olcsón adni. :)

Közben van dolog elég, Gáboréknál a cégcsoport tulajdonosai eladtak egy óriási ingatlant. Az is egy bolhapiac, detélleg! Ott halmozták fel évekig a használt bútorokat, meg mindenféle céges kacatot, a Gábor cége próbálja szétszálazni… Találtak több mázsa hófehér dekorkavicsot is, ingyen elvitte egy fiatal pár, de én is kaptam egy zsákocskával festegetni… Majd ha egyszer lesz időm rá. :)