Ez megint nagyon aktív napnak sikeredett, délelőtt lerohantam a szükséges köröket, és elintéztem a könyvtárat is… :)

Aztán Horrorka érkezett, minden évben közösen ünnepeljük a névnapunkat, erre most kerítettünk sort. Hozott Mekit ebédre, és ajándékoztunk is, persze kaptam kókuszos Lino Ladát is, most viszonylag nyugodt vagyok, hétvégén a Gábor is beszerzett egy üveggel, úgyhogy kitart egy ideig. :)

Horrorka nagyon találékony ajándékozó, most ikonikus amerikai ízeket hozott anyukának. Érdekes élmény, szeretek mindent kipróbálni, ami csak belefér. :)

Takis fuego! És Prime Hydration! :)

Szóval klassz nap volt! :)

A fotót a nyaralásból hoztam, igazán kedves történet!

12 évig ugyanazt a fát választottuk a strandon, kicsi, satnya szerzet volt a gigantikus, ősöreg pineák közt, és feltűnő módon gazosnak hagyták a tövét.

Pillanatok alatt rájöttünk, a fa odvában egy népes gyíkcsalád lakott, barátkoztunk velük éveken át, vittünk nekik falatkákat, néztük ahogy ették a gyümölcsöt, ahogy napoztak, szaladgáltak, láttuk a méretes családfőt harcolni ellenséges gyíkkal, aki megáhította a jó falatot.

Barátságos szerzetek, egyszer az egyik annyira megbízott bennünk, hogy rágyalogolt a plédre, elhelyezkedett a Gábor összehajtogatott fehér vászonnadrágján, és elaludt. Mi persze görcsig ültünk némán, mozdulatlanul, hogy meg ne ijesszük, fel ne ébresszük. :)

Az idén csontig kiszáradva találtuk a fácskánkat, nagyon elszomorított, de persze ez az élet rendje, behúzódtunk a tűlevelűek alá, és futottunk mártózni a tengerbe.

Délután aztán feltűnt valami, egy harsogóan zöld, nagyon dús bokor a régi fácskától 10-15 méterre. Nyilván rendszeresen locsolják valakik. :O

Persze hogy ott laknak most, mások is etetik őket, árulkodóak voltak a kis tálkák vízzel, és a gyümölcsdarabok. Barátságosak ma is, ez a példány például többször is kijött pózolni. Vagy a testvére. :)

Barátkoztam még egy hatalmas hangyaboly népével is, majd elmesélem. Az mondjuk nem ennyire kedves történet. :)