Még egy utolsó napló a rövid szünet előtt, ezt a szettet az utolsó percben vitték el a meskáról, a kézműves boltocskáimat bezártam, a céges könyvelés leadva, minden elutalva, postára adva, most egy-két nap pihenés, aztán... :))) Éljen a nyár. :)))

Ma csavarogtam, fagyiztam, szerencsejátékoztam... és kerestem könyveket. Hét nap, max. 5-6 könyv. Kevés, nagyon kevés! :)))

Annyi mindent kellene elolvasni, és újra olvasni... :)))

Kezembe került Fehér Klára könyve, Gésák, pagodák, titkok. 1964-ben jártak Japánban... Atyaúristen! Akkor még csak egy pajzán gondolat voltam! :))) 

Mindent élvezettel megbámultam a neten, milyen ma arra a világ... Még ma is játszanak a Pachinko-termekben, bugyuta egy játék, sokan beleőrültek. Megnéztem az Awa-Odorit, Nikko-t. Fehér Klára még nem tudta beazonosítani a szójaszószt, a wasabi-t reszelt erős reteknek írta le. :))) (Vízitorma) A sukiyaki és a tempura semmit se változott, és ma már mindent meg lehet venni bármelyik Tesco-ban. :)))

Hogy mennyivel vagyunk lemaradva kulturálisan, iparilag, és egyéb ezer téren az AKKORI Japántól? Ezzel a visszafejlődő, csökevényesedő, elbutított, és finoman fogalmazva... higiéniátlan és igénytelen kis országgal? Hát... Nagyon! :))) 

Pedig eltelt 55 év! Ugye... :)))

Mindegy, élmény volt. :)))

A bulvár nem adott témát, ágyi poloska, meg a szokott helyesírási ámok, a Mártantalok bruhaháznak idétlenül és reménytelenül a negyven fokban, vergődnek a rút testükkel, a bepállott bőrredőikkel a  pöcegödrük utolsó bűzlő rongyszálán... Senkinek nem kellően, semmitérően...Hát... :))) 

A damilhajas nagyon hallgat, nagyon viselkedik, valaki rajta tartja a szemét biztosan. :))) Gondolom mennyire fuldokolhat kínjában! Semmi prolizás, semmi kurvázás, semmi kurafizás, semmi hazugság... :)))

No nem kell elkeseredni öreganyám! Jövök még vissza, és kérdezek, és pellengérre állítalak, és megmutatom én még századszor is a bűneidet itt. Nem maradsz gúny nélkül, ne félj! :)))

Maradtam tisztelettel! :)))